Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

amikor a békéscsabai nagy per vádlottjait, köztük Hrabovszky Lászlót is megbilincselve, erős fegyveres kíséret mellett Szegedre, az ügyészségi fogházba szállították. A csabai viszonyokhoz képest megkönnyebbülést jelentett az új börtön. A zárkák nagyobbak voltak, megszűntek a testet, lelket ölő vallatások. Az egymással való érintkezés itt is lehetetlen volt, a csoport tagjait szigorúan elkülönítették egymástól. A zárkákban beépített „poloskák" segítségével folyt a lehallgatás, melyet dr. Dobos Ferenc börtönügyész irányított. A vádirat kézhezvétele után ismertté vált, hogy az ügyet rendkívüli katonai népbíróság tárgyalja, élén a csabai halálbíróval, Mány Erzsébet és Farkas Mihály gyilkosával, dr. Mátyás Miklós hadbíró őrnaggyal.

6 A vádlottak következő állomáshelye a szegedi Csillagbörtön kisfogháza lett. Hrabovszky László itt ismerkedett meg dr. Perbíró Józseffel, a Szegedi Jogtudományi Egyetem professzorával, akit forradalmi tevékenységéért életfogytiglani börtönre ítéltek. A szomszédos cella falán keresztül küldte a túlélőknek szóló utolsó üzeneteit Szeged '56-os mártírja, az akkor még csak első fokon halálra ítélt Kovács József, akit később, 1958. október 6-án, az aradi 13 vértanú halálának évfordulóján végeztek ki Szegeden, a kisfogház Cserzi Mihály utca felé néző falának tövében. Kínosan teltek a napok. A csabai per vádlottjait, 15 főt, az ügyész még egyszer maga elé idézte, kihallgatta. Sejteni lehetett, nemsokára lesújt Damoklesz kardja, melyet ezúttal biztos fogással tartanak kezükben a hatalmat újra bitorló vörös diktátorok. [...] [...] A több mint egy hétig tartó, hol Békéscsabán, hol Szegeden lefolytatott elsőfokú tárgyalás 1957. december 11-én ítélethirdetéssel fejeződött be Szegeden, az „Igazságnak" elnevezésű bírósági épületben. Dr. Mátyás Miklós hadbíró őrnagy cinikus kárörömmel osztotta az éveket. A bírósági tárgyalás során letartóztatott egyik tanú bekapcsolásával 15 főre emelkedett csoportra számos mellékbüntetés kíséretében - több mint száz évet mért ki. [...] [...] Az elsőfokú ítélet kihirdetése után, 1958 januárjában Hrabovszky Lászlót társaival együtt rabláncra fűzve Pestre szállították. Ebben az időben a Kozma utca 13. szám alatti Gyűjtőfogház az ország, de talán az egész világ legzsúfoltabb börtöne volt. Ide irányították mindenek előtt a kivégzendőket, akik a kisfogházban töltött pár nap után a kisfogház és a gazdasági hivatal közötti téren felállított akasztófák valamelyikén vesztették életüket. Ide szállították az ország egész területéről a jelentősebb perek valamennyi elítéltjét az elsőfokú, ill. a másodfokú ítélet kihirdetése után. A kétszemélyes cellákban hatan, nyolcan szorongtak. A rozsda által szétmart küblikből a vizelet és az ürülék a szalmazsákok alá folyt, amelyekben marhák almozására is alkalmatlan, törekké vált, rothadt szalma bűzlött. A rossz élelmezést és az amúgy is elviselhetetlen körülményeket tovább súlyosbították a vérszívó rovarok. Az elszaporodott poloskák véresre marták a rabok csuklóit, bokáit, így a levegőtlen cellákban csak a teljes kimerültség hozott magával egy-két órai alvást. A testi szenvedéseken túl súlyos lelki teherként nehezedett mindenkire a terror légköre. Az embereket hozták-vitték, újabb és újabb halálos ítéletek szü-