Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

zottság tagjait. A kijelentést tett követte, a jelen lévő Hrabovszky Lászlót és Kaskötő Istvánt azonnal elfogták, autóra rakták, és a laktanya fogdájába szállították. A foglyok kiszabadítására és a veszélyessé vált helyzet megoldására a forradalmi bizottság mozgósította a város lakosságát. A hírek gyorsan terjedtek, rövid időn belül mindenki tudomást szerzett a váratlan eseményről. A puccs szervezői közben a minél nagyobb káosz megteremtése érdekében rémhíreket terjesztettek. „A megbukott forradalmi bizottság helyébe a párttagság és a katonaság irányítása alatt új testületet választanak" - hangoztatták. Közben teherautón fegyveres katonák érkeztek a város központjába, a színház elé, melynek kapuját bezárták, őrséget állítottak. Ebben az esetben a szó szerint értendő „ellenforradalmi" kísérlet ellenszenvet, felháborodást váltott ki az emberekből. Spontán mozgalom alakult ki a puccs megakadályozására. Tüntetők indultak a város különböző részeiből a központ felé. Elözönlötték a város főterét és a színház előtti utcát. Fenyegető hangok kezdték követelni a letartóztatottak azonnali szabadon bocsátását. A forradalmi bizottság szabadon lévő tagjai ezt követően együtt a tömeggel elindultak, hogy kiszabadítsák a laktanyában őrzött foglyokat. Agyúk, gépfegyverek fogadták a mindenre elszánt csabai embereket. A forradalom vezetői közölték Tóth alezredessel, hogy a feszült hangulatban tragikus eseményekkel kell számolni, amennyiben a foglyokat nem helyezik azonnal szabadlábra. Tudomására hozták a politikai tiszteknek és a puccs szervezőinek, hogy a színház előtt várakozó tömeg a puccs vezetői iránt ellenszenvet, sőt gyűlöletet érez, amelyik bármelyik pillanatban tettlegességgé fajulhat. A város békés egyetértésének felborításáért és az esetleges összecsapásért Tóth István alezredesnek és a puccs szervezőinek kell a felelősséget viselniük. Halogatásra nincs idő, azonnali cselekvésre van szükség a fenyegető tragédia megelőzése érdekében, hangzott a forradalmi bizottság ultimátuma. A laktanyában a sorállománybeli katonák között a forradalmi hangulat bonyolította és egyben tovább fokozta a pattanásig feszült helyzetet. Tóth alezredes a rendkívül súlyos helyzetben, tettének következményeivel nem számolva ismét a forradalom mellé állt, és elrendelte a letartóztatottak azonnali szabadon bocsátását. A fogdában ez alatt nehéz órákat éltek át a letartóztatottak. Olyan idők voltak ezek, amikor olcsó volt az emberélet. A kilátásba helyezett rögtönbíráskodás, a kiszabható legsúlyosabb ítélet és annak azonnali végrehajtása az adott helyzetben nagyon is valós veszélynek tűnt. Hrabovszky László a fenyegető veszély ellenére, minden eshetőségre felkészülve arra is gondolt, hogy pár óra van még hátra, s aztán kivégző osztag előtt fejezi be fiatal életét. Kaskötő István az országos események ismeretében sápadtan várta végzete beteljesülését. A végzetes eseményre azonban nem került sor, mert cellájuk ajtaja váratlanul kinyílt, s ismét szabadok lettek. A laktanya kapuja körül összegyűlt tömeg üdvrivalgással fogadta megpróbáltatásokon átesett bajtársait. [...] [...] Váltakozva jöttek a hírek, az örömtelieket lesújtók követték. Egyszer