Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

Ebben az időben a vasúti közlekedés már szünetelt. Budapestről lapok nem érkeztek, közvetlen értesülések hiányoztak, így természetes, hogy amikor belekerülve a nyomda előtti tömegbe, ismerőseim felismertek és megtudták, hogy Budapestről jövök, ahonnan főleg ellentmondó hírek érkeztek ekkor Békéscsabára, faggatni kezdtek és én kérésüknek eleget téve, elmondottam azt, amit Budapesten hallottam és láttam. Ekkor sem volt célom az, hogy valamilyen feszültséget keltsek. Belátom most már, hogy az érdeklődés középpontjába kerülve, hiúságomnak hízelgett a nem várt szerep és azt bizonyos fontoskodással viseltem. Ennek a fontoskodásnak az eredménye volt az, hogy amikor meghívtak a színészklubba, oda elmentem és bár nem választottak be a forradalmi tanácsba, annak az ülésein is részben részt vettem. Tevékenységem főleg abban merült ki, hogy a vidékről és a külső kerületekből ügyes-bajos kérdésekkel, kívánságokkal beérkezőket fogadtam és igyekeztem őket eligazítani. Az is tény, hogy amikor a színészklubban tartott ülésen az ÁVH lefegyverzéséről volt szó, ebben a tárgyban én is felszólaltam. Kiss őrnagy, az AVH-nak akkori parancsnoka tett tanúvallomást arra vonatkozóan, hogy a színészek véresszájú felszólalásaival szemben az én felszólalásom megnyugtatóan hatott és a komoly összeütközést igyekezett kikapcsolni.

2 Magában az AVH lefegyverzésében is tényleg részt vettem, miután az akkori AVH parancsnok - Kiss őrnagy maga is helyesebbnek látta a fegyverek átadását, mint egy esetleges véres összeütközés kirobbantását. A fegyverek elszállítása alkalmával jelen voltam és ma már mélyen bánom, hogy ez alkalommal az akkori divatos szólamoknak megfelelő beszédet is mondottam. Helyes az a megállapítás, amit az ítélet a vidékre küldött csoportokkal kapcsolatban eszközöl. Tény az is, hogy a II. r. vádlott Tóth alezredes engem Aporral, Kaskötővel együtt letartóztatott. Amint azonban a tárgyaláson magának II. r. vádlottnak nyilatkozatából kiderül, engem nem saját szereplésem miatt tartóztatott le, hanem Széli László mérnöknek vélt és helyette - tehát X. r. vádlott helyett tartóztatott le. Megfelel a valóságnak az is, hogy október 29-én több üzemben jártam el s az üzem munkásait a munka felvételére, a rendnek, a nyugalomnak a biztosítására hívtam fel. Tettem ezt azért, mert meggyőződésem szerint munkára és nyugalomra volt szükség. A további rendbontásnak értelmét nem láttam. Az is tény, hogy fontoskodásomban a pártbizottság épületében is jártam, megkérdezvén, hogy a fegyverek leadása megtörtént-e. Ugyanez alkalommal helytelenítettem az ott látott égetéseket, formális házkutatást azonban nem tartottam. Véleményemet nem nagyon kérték ki a szovjet csapatokkal szemben elfoglalandó álláspontról, azonban annak a nézetemnek adtam kifejezést, hogy az esetleges ellenállást nem helyeslem. Nem felel meg a valóságnak az, hogy ellenforradalmi szervek részére gyűjtöttek volna Békés megyében élelmiszert. Az éhező budapestieknek történt élelembeszerzés. Egy ilyen szállítmánnyal november 2-án tényleg felmentem Bu-