Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)
veg üteget. Ezekre az akció végrehajtása során lett volna szükségem. Ekkor röpcédulákat is gyártottunk és abban kijelentettük, hogy kilépünk a városi „forradalmi bizottságból" és új bizottságot fogunk alakítani. 1956. október 28-án a délelőtti órákban letartóztattam Apor és Kaskötő színészeket, valamint Hrabovszky László egyetemistát. Arra gondoltam, hogy a „forradalmi bizottság"-on belül ezek az ellenforradalmárok. Itt megjegyzem, hogy Hrabovszky László egyetemistát tévedésből tartóztattam le, mivel Széli mérnököt akartam letartóztatni. A letartóztatások végrehajtása után elmentem a színészklubba, hogy további letartóztatásokat eszközöljek. Ekkorra azonban a nép már megtudta a letartóztatásokat és ott a színészklub előtt nagy tömeg várt. A velem lévő katonák mind elmentek, úgyhogy egyedül maradtam. A tömeg majdnem széjjel szaggatott. A nagy nyomásra kénytelen voltam a színészeket szabadon engedni. így mindössze csak egy fél órát voltak letartóztatásban. Azt hiszem, ez az akció nem volt kellően előkészítve és megszervezve. Még Fekete tanárt is keresték rajtam, akit aztán Füzesi színész odahozott, és az beszélt a tömegnek. Erre engedtek el csak engemet és oszlott el a tömeg. Aznap délután gyűlésre volt összehívva a „forradalmi bizottság". A gyűlés szintén nyilvános volt, úgyhogy az ablakok és az ajtók le voltak szedve és mindenki bejött a terembe, aki csak befért. Én még ekkor is, azt hiszem, elsőnek szólaltam fel és a pártbizottsággal történt megegyezés alapján bejelentettem, hogy nem értek egyet Apor és Kaskötő munkájával és kivállok [így] a bizottságból. Ezzel egyetemben az egész honvédség is kivállik [így]. A tömeg erre közbekiabált, ordítozott és meg akartak lincselni. Azt kiáltozták, hogy adják ki az ablakon Tóth alez.-t, had akasszák fel. A „forradalmi bizottságban" is egyedül maradtam, bár a pártbizottságon még úgy volt a megegyezés, hogy a rendőrség is támogatni fog. Mellettem azonban senki nem szólalt fel. Erre én újból hozzászóltam és azt mondottam, hogy nincs szándékomban a nép ellen dolgozni, hanem a néppel együtt akarok dolgozni. A „forradalmi tanács"-ból többen követelték, hogy maradjak tagja a tanácsnak, erre azt mondottam, hogy most már hajlandó vagyok a tanáccsal együttműködni, csak az a kérésem, hogy akik diverziót akarnak, azokat tegyük ki a tanácsból. A letartóztatással kapcsolatban pedig azt mondottam, hogy engem félrevezettek. Ezt a félrevezetést a pártbizottságra értettem. Akkor megijedtem a tömeg nyomásától és ezért mondottam ezeket. Végeredményben megalkuvó álláspontot foglaltam el. A tömeg, különösen a kinti tömeg még ekkor is nagyon felzaklatott volt. Erre Fekete tanár felszólalt mellettem és elmondotta, hogy én a néppel vagyok, és a honvédségben, valamint annak vezetőjében, benne meg lehet bízni. Elmondotta azt is, hogy én olyat tettem, amivel bebizonyítottam a „forradalom" melletti hűségemet. Erre kezdett aztán lecsillapodni a tömeg. Még azt követelték, hogy ha én a nép mellett vagyok, akkor Fekete tanárral együtt menjek ki az erkélyre és ott ölelkezzünk össze. Ezt meg is tettük, és ezután lecsillapodott a tömeg. Ezután fel is oszlott a gyűlés.