Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

[...] A szovjetek elleni harc kérdésében mindenki úgy foglalt állást, hogy nem szabad a harcot felvenni, hanem valami békés elintézési módot kell találni. Erre Tóth alez. felhívta a Honvédelmi Minisztériumot és megkérdezte, hogy mit csináljon. Amikor a telefonálás után visszajött azt mondotta, hogy Janza altb.-gyal beszélt, aki azt mondotta neki, hogy a fegyveres összeütközést el kell kerülni és küldjön ki parlamentereket a szovjetek elé, hogy kerüljék el Békéscsabát. Valóban ez is lett a határozat, hogy parlamenterek mennek ki a szovjet egységek elébe, akik elmondják a város hangulatát, és kérni fogják a szovjeteket a város elkerülésére. Ebben a küldöttségben én is részt vettem, de nem én voltam a küldöttség vezetője, hanem Gilicze szds. Én csak azért mentem velük, mert jól beszélek oroszul. "Velünk volt ekkor még Pannuska fhdgy., Hidasi r. fhdgy., Lovas fhdgy. Gépkocsival mentünk ki a szovjet egységek elébe. Egészen Szeghalomig mentünk és ott találkoztunk velük. Amikor odaértünk, a szovjetek nem álltak velünk szóba, csak a parancsnok jelenlétében. A parancsnok elvtárs hamarosan előjött és előbb Pannuska fhdgy. beszélt. Azonban én azt helytelennek tartottam, amit mondott, így átvettem a szót és én beszéltem. Elmondottam a lakosság hangulatát, valamint azt, hogy kérjük a szovjet egységeket, kerüljék el a várost, hogy ezzel mi is el tudjuk kerülni a felesleges vérontást. A parancsnok azt válaszolta, hogy kiszabott pontos menetvonalat kapott, arról nem fog letérni, azonban azt biztosítja, hogy ha őrájuk nem lő senki, akkor ők sem fognak senkit bántani. Azt mondotta, azt csináljuk meg, hogy a provokációt kerüljük el. Ezután visszamentünk a laktanyába és ott Tóth alez.-nek beszámoltam a történtekről. Azt mondottam, hogy nagy fegyelem van a szovjeteknél, mert amíg a parancsnok oda nem jött, nem beszélt velünk senki. Azután nagyon szívélyesen fogadtak. Ugyanott, a laktanyában lefeküdtem aludni, mert ekkor már késő éjjel volt. Reggel 6 órakor ugyancsakTóth alez. költött fel, hogy még egyszer menjek ki a szovjetek elébe és ismertessem a város hangulatát és kérjem meg őket arra, hogy a lehetőséghez mérten kerüljék el a várost. Én ki is mentem. A város szélében találkoztam a szovjet egységekkel. Ekkor felültem az első harckocsira és azzal mentem keresztül a városon. Útközben minden embert beküldtem és arról beszéltem, hogy el kell kerülni a provokációt, mert a szovjetek nem bántanak senkit. A szovjet egység el is kerülte a várost, csak a város szélén lévő Jaminában táborozott le. Ott egy nagy tömeg verődött össze. Elismerem, hogy ez előtt a tömeg előtt én beszéltem, mégpedig nagyon sokat, mert egészen berekedtem. Ekkor úgy emlékszem, egészen a nacionalizmus hatása alá kerültem. Arról beszéltem, hogy a szovjetek milyen modern harckocsikkal vannak felszerelve, mi pedig tőllük [így] csak ócskavasakat kaptunk. Arról is beszéltem, hogy őrültség lenne bármilyen támadásra gondolni a szovjet egységek ellen, mert a modern fegyverek elleni támadás csak öngyilkosság lehet. A tömeg egyetértett velem. Mivel azonban én is szovjetellenes jelszavakat hangoztattam, a tömeg még va-