Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

hogy megtisztítsa mindazoktól a hibáktól, amik a Rákosi-rendszer alatt keletkeztek. Beszéltem arról, hogy az emberek azért vettek részt ilyen nagy tömegbe [így] benne, mert beszennyezték a szocializmus fogalmát. Nincs szükségünk arra, hogy akár keletről, akár nyugatról beleavatkozzanak. Beszéltem arról is, hogy a pártbizottság nagy többsége békéscsabai viszonylatban elszakadt a néptől. Elefántcsonttoronyban éltek, s nem érezték azokat a problémákat, amelyeknek elhanyagolása az eseményekhez vezetett. Kijelentettem, hogy ellene vagyok a többpártrendszernek, a kommunista pártot kell újjáépíteni, és bármilyen párt lesz is, én csak ennek leszek a tagja. Kértem a tömeget, hogy ne tüntessenek a katonaság ellen a délelőtti esemény miatt. Tóth alez. jóindulatból tette a délelőtti letartóztatást. Enutánam Tóth István alez. szólalt fel, aki felszólalásában kijelentette, hogy a forradalommal tart együtt, a néppel, a katonaság a nép oldalán van. A délelőtti letartóztatásokat azzal magyarázta, hogy azt a párt iránti merev ragaszkodása alapján tette. Beszélt arról, hogy őt becsapták, félrevezették, a pártbizottság részéről. Lényegében a felszólalása arra irányult, hogy a tömeg előtt kimosakodjon a letartóztatások miatt előre megnyilvánuló ellenséges tömeghangulat alól. Ez sikerült is, mert a felszólalásai előtt a tömeg ellene kiabált, a felszólalás után pedig követelték, hogy együtt jelenjünk meg az erkélyen. Ezt meg is tettük úgy, hogy kiléptünk az erkélyre és összeölelkeztünk annak jeléül, hogy nincs nézeteltérés köztünk. Erre én a tömeget kértem, hogy oszoljanak szét, ami meg is történt. Én erről a forradalmi bizottsági ülésről hazamentem, hallomásból van arról tudomásom, hogy a színészek összeszedték a tömeget és a laktanyához vonultak, ahol követelték Tóth alez. leváltását. Határozottan kijelentem, hogy én ebben nem vettem részt, és akkor nem is volt róla tudomásom. A további eseményekre november 4-ig időrendbeni sorrendben nem emlékszem, azonban az egyes eseményeket el tudom mondani, lehet, hogy az események sorrendjében nem vagyok pontos, azonban a lényeges körülményekre, mint már mondtam emlékszem, és el kívánom mondani. Egyik alkalommal, 29-én vagy 30-án telefonáltak a békéscsabai ruhagyárból, közölték, hogy országszerte sztrájk van, ők sem dolgoznak. Én ekkor végigjártam az üzemeket abból a célból, hogy a forradalmi bizottságokkal, illetőleg a munkásokkal beszéljek, hogy vegyék fel a munkát. Ennek érdekében több üzemben megjelentem és a munkások előtt beszéltem. Sikerült is minden üzemben felvétetni a munkát. Nem felelnek meg a valóságnak azon tanúvallomások, hogy én ekkor arra agitáltam volna, hogy a munkásőrségbe jelentkezzenek a szovjet csapatok ellen. Kijelentem, hogy ilyet nem tettem és ezzel kapcsolatban valótlan tényeket is hoznak fel a tanúk, amikor azt állítják, hogy én pénteki nap jártam ott evégett, mert a valóság az, hogy én hétfőn, vagy kedden voltam ott. Pénteken pedig a szovjet harckocsikkal mentem, az utat mutattam, hogy a város szélén menjenek, nehogy valamilyen atrocitás történjen. Ebben az időben, azaz november 4-ig a forradalmi bizottság nem mindig gyűlésezett, hanem inspekció volt tartva, amelyet Szabó Jenő szds. önként lá-