Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

amire elfogadták azt, hogy én tovább is tagja legyek a forradalmi bizottságnak. A tömeg követelésére Fekete Pállal az ablakba mentünk és egymást átöleltük. Erre a tömeg kezdett szétoszlani, azonban csak az egyik része ment el. A gyűlés után én a laktanyába akartam menni, útközben utolért Huzsvai Gyula rendőr alezredes, aki hívott, hogy menjek be vele a rendőrségre, az ő irodájába. Én ennek eleget tettem. Ott tartózkodtam egy ideig, bár többször akartam menni, de akkor előttem ismeretlen okból visszatartott, valamilyen mondvacsinált ürüggyel. Eközben a tömeg, ismét a rendőrség előtt kiabált és megint ellenünk kezdett tüntetni. Ezt úgy szerelték le, hogy a tömeg között szétosztották a forradalmi bizottság újságját, amit én a délelőtt folyamán a letartóztatásokkal egy időben elkoboztam. Amikor a rendőrségtől a laktanyába mentem vissza, ott megtudtam, hogy amíg én a rendőrségen voltam, egy bizottság járt ott, és eldöntötték, hogy engem leváltanak a hadosztályparancsnoki beosztásból, helyettem Biczó Gyula alez.-t nevezték ki. Helyesbítem, nem egy bizottság, hanem egy egész tömeg ott volt és azok követelték a leváltásomat, illetőleg jelölték ki Biczót hadosztályparancsnoknak. Ez már elintézett kérdés volt, engem már azzal fogadtak, hogy én nem vagyok parancsnok. Ez igen meglepett és féltem a következményektől, mert attól tartottam, hogy Biczó Gyula, mint horthysta tiszt a hadosztályt úgy fogja felhasználni, ahogy én nem akartam, az ellenforradalom érdekében. Én több tiszttel beszélgettem is erről és ragaszkodtam a hadosztályparancsnoki beosztáshoz. Október 29-én a HM-ből, emlékezetem szerint Váradi vőrgy.-tól, de lehet, hogy Úszta vőrgy.-tól - már pontosan nem emlékszem rá -, parancsot kaptam, hogy a harckocsizó ezredet riadóztassam. Ezt az utasítást visszahívással ellenőriztem, s mikor meggyőződtem, hogy a parancs illetékes helyről jön, a harckocsiezred riadóját elrendeltem, amely november 4-én fennállott. Ezen kívül több esetben rendeltem el riadót a hadosztálynak, a harckészültség biztosítása érdekében. Ezen a napon parancsot kaptam az elhárító tisztek leszerelésére. En nem tudtam mit csinálni, ezzel a paranccsal nem értettem egyet, azonban behívtam az elhárító osztály vezetőjét, név szerint Csasznyi szds.-t és közöltem vele, hogy beosztottaival együtt menjen haza, várja meg ott a fejleményeket. Utasítottam, hogy a fegyvereket az ügyeletes tisztnek adják át. Október 29-én este, a városi tanács tanácstermében volt gyűlése a forradalmi bizottságnak. Ezen a gyűlésen egy téglagyári munkás felszólalt, hogy az államvédelmi hatóság tagjait le kell tartóztatni. A gyűlés zöme ezzel egyetértett, így Fekete Pál, Zsíros Andor, Lovas István is hozzászólaltak, sőt, amikor én közbeszóltam, hogy ezzel nem értek egyet, Lovas vagy Zsíros közbekiáltott, hogy „vigyázzanak, mert áruló van köztük, az pedig Tóth alez.". Végül is olyan döntés született, hogy a volt AVH-sokat őrizetbe kell venni. A végrehajtással Fekete Pál engem bízott meg úgy, hogy a letartóztatottaknak a laktanyában csináljanak helyet és a rendőrséggel együtt szedjük össze az ávósokat. Én erre vállalkoztam, bár azon meggyőződésem volt, hogy azok a párttagok, köztük