Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

Felelet: Azért hívtam fel a Honvédelmi Minisztériumot, hogy megtudjam, mi az igazság azzal a rémhírrel kapcsolatban, hogy Románia felől szovjet csapatok jönnek Magyarországra. Azt válaszolta nekem a személy, akivel beszéltem, hogy ők nem tudják, tudomásuk szerint szovjet csapatok egyáltalán nem jönnek. Kérdés: Miért ment Ön ezután vissza ismét a MÁV állomásra? Felelet: Azért mentem vissza a MÁV állomásra, hogy a megelőzően tárgyalt személyekkel közöljem, hogy a Honvédelmi Minisztériumban nem tudnak arról, hogy Magyarországra Romániából szovjet szerelvények jönnek és a tervbe vett szándékukról mondjanak le. Kérdés: Vallomását nem fogadom el, ez nem felel meg a valóságnak. Elsősorban Ön, miután a Honvédelmi Minisztériummal beszélt és visszament a MÁV állomásra, csak azután tárgyaltak a vasútsín felszedéséről, és nem pedig megelőzően. Idézem Önnek Széli László őrizetes idevonatkozó vallomását. [...] [...] Miután Tóth István a telefonbeszélgetést befejezte, utána azt mondta, menjünk gyorsan vissza az állomásra. Vissza is mentünk. Az állomáson egy kis szobába mentünk, ahol kb. 10 fő volt jelen. A jelenlevő személyekkel közölte Tóth, hogy telefonált a minisztériumba, a kérdéses szerelvényekkel kapcsolatban. Azt a választ adták a minisztérium részéről, hogy a kérdéses szerelvényekről nem tudnak, határátlépési bejelentésekről nem tudnak, a szállítmányról nem tudnak. Engedély nélkül a határt átlépni nem lehet, nem bocsátható Magyarország területére. Kivételt képez azon eset, ha gyógyszert vagy élelmiszert hozó szerelvényekről van szó. Mivel az idő előrehaladott volt, úgy döntöttünk, hogy akármit szállít is, ezt meg tudjuk vagy nem tudjuk megállapítani, meg kell akadályozni a szerelvények átjövetelét. [...] [...] Ezek után Tóth István alezredes az ott lévő katonatisztet, úgy emlékszem, Szántót vagy Szántait felszólította, hogy álljon vigyázzba, mert rendkívüli időnek megfelelően, rendkívüli parancsot adok. Parancsom az, hogy a vasútnál történő fejleményekről engem pontosan, időben értesítsen, bármelyik szovjet szerelvény Békéscsabára bejut, úgy önt felelősségre vonom. Mivel a jelenlévő személyek úgy határoztunk, hogy a vasúti sínt megrongáljuk, vagy felszedjük, így az egyik jelenlévő MÁV-alkalmazott kijelentette, hogy ennek a munkának végzésére nincs kellő erő, illetve ember, emberekre van szükség. Ezek után abban állapodtunk meg, hogy a MÁV-alkalmazottak, akik jelen voltak, előkészítik a sínfelszedéshez, ill. megrongálásához szükséges szerszámokat, én pedig kimegyek a Kossuth térre, a gyűlésre, és felszólítom a MÁV-alkalmazottakat és fizikai munkásokat, hogy jöjjenek. A vasúti sín felszedésére, ill. megrongálásáról amikor beszéltünk és határoztunk, név szerint Tóth István ésVulfner Ferenc személyeket ismerem, valamint az ott lévő Szántait. Visszaemlékezésem szerint nekem Tóth István mondta, hogy menjek a gyűlésre és szólítsam fel a tömeget, hogy jöjjenek. Ezt vállaltam, és utána Tóth István gépkocsijával a Kossuth térre mentem, ahol gyűlés volt. Kérdés: Mi az Ön vallomása a fentiekkel kapcsolatban?