Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

A Kádár-kormány most is minden erejét arra összpontosítja, hogy az ország gazdasági erejét növelje, hogy megjavuljon a munkások élete. Ehhez azonban rend, nyugalom, az alkotó munka szükséges. A horthysta rend hívei éppen ezt nem akarják, mert tudják, hogy ez a népi demokratikus rend teljes győzelmét jelenti, azt jelenti, hogy minden reményük a régi tőkés rend visszaállításában szertefoszlik. Ezért fordult elő a Békéscsabai Magasépítő Vállalatnál, amikor a jó érzésű emberek csütörtökön dolgozni akartak, egyesek azt mondták, nem kell dolgozni. Hiába hivatkoztak a művezetők arra, hogy így sok anyag megy tönkre. De csodálatos-e, amikor a vállalati munkástanács elnökhelyettese egy Pataj nevű horthysta százados.

2 Nem. Aligha. Különb „vágású" emberek voltak azok, akik csütörtökön egyes tüntetőknek azt felelték, menjenek haza, úgyis hideg van, amikor azok kérdezték, hogy dolgozzanak-e. Feltehető az a kérdés is: vajon kik képviselik a munkásokat, kik akarják a jogos követeléseket, azok-e, akik a rendet, a nyugalmat, a folyamatos termelést akarják, vagy azok, akik békétlenséget szítanak? Vajon melyik családnak volt kenyere a grófok, a tőkések és azok kiszolgálóikon kívül, ha nem dolgozott legalább a családfő. Érdemes ezen elgondolkozni a munkásoknak. A Kád ár-kormány, mint ahogyan ezt rövid egyhónapos működése napnál világosabban bizonyítja, teljesen elhatárolja magát a Rákosi-Gerő-féle politikától. De amilyen erővel elhatárolja magát Rákosiék politikájától, gazdaságpolitikájától, épp olyan erővel száll szembe minden ellenforradalmi kísérlettel. Semmilyen erőfeszítést nem sajnál, hogy a népi demokratikus hatalmat, a munkások-parasztok hatalmát megerősítse, mert csak ez az egyedüli biztosítéka ismételjük -, hogy minden jogos követelése a munkásoknak, parasztoknak, haladó értelmiségieknek teljesüljön. Csak ez az egyedüli biztosítéka, hogy szabadon dolgozzon, alkosson ebben az országban a munkás, a paraszt, az értelmiségi. Ez az egyedüli biztosítéka, hogy az alkotás gyümölcsét maga az alkotó élvezze. Ehhez kell a rend, a nyugalom. Aki valami mást akar, aki bontja a fegyelmet a rendet, akarva, akaratlanul, az az ellenforradalmat támogatja, az újabb gondredőket kíván az anyák, az apák homlokára. Munkás anyák, munkás apák, gondolkodjatok el ezen! (...) Újságcikk. - Békés Megyei Népújság, 1956. december 8. 1 Dr. Molnár Mihály hét nyelven beszélő jogász, vezető könyvelőként dolgozott a csabai kézműipari vállalatnál.Tagja volt a vállalati munkástanácsnak, majd a városi forradalmi bizottságnak, s egyértelműen mérsékelten politizált. Bírósági ítéletei: 1. 116/1-2. sz. dokumentum. Dr. Molnár Mihály apja uradalmi cselédsorból emelkedett ki és lett 1944 előtt vitéz és tartalékos őrnagy; e rendfokozatát a néphadseregben is megtarthatta (mint demokratikus gondolkozású) egészen 1955-ig, a korhatár betöltéséig. Ennyit a „horthysta őrnagy"-ról. (!!) 2 Patay András műköves volt; mivel érettségizett, ún. karpaszományosként tartalékos őrmesterként szerelt le, később előléptették tartalékos zászlóssá; 1941-ben behívták és hivatásos főhadnagy, majd százados lett. Végigharcolta a háborút, súlyosan megsebesült. 1946-ban nyugdíjazták, betegsége miatt. A cikkíró ferdítése egyértelmű. Vö. 102. sz. dokumentum. - Patay a csabai építőipari vállalat munkástanácsának elnöke volt, elítélték.