Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

gyénk, de az egész világ népe is, mint valaha Mózes tekinthetett az égő csipke­bokorra. Hőseink, a ti példátok nyomán rontottunk mi is elkínzóinkra. Lefoglaltuk a nyomdát, pontokba foglalva kiadtuk követeléseinket. A Kossuth-szobor előtt sok ezren esküdtünk hűséget a forradalomnak. Békéscsa­ba és Lökösháza között több helyen felszedtük a vasúti síneket, hogy az Arad irányából hazánk felé induló szovjet szerelvények továbbjutását lehetetlenné tegyük. A Forradalmi Bizottság megalakulása után egy órával kiszabadítottuk a gyulai börtön politikai foglyait. Lefegyvereztük és személyi őrizetbe vettük a magyar nép esküdt ellenségeit, az AVH tagjait. Személyi őrizetbe vettük azokat a katonatiszteket is, akiknek a forradalom iránti hűségéhez kétség fért. Bízunk sok megpróbáltatáson átment vezérünkben, Nagy Imrében. Kö­veteljük, hogy ne szennyezze be magát és tekintélyét olyan kompromittált, a nép által gyűlölt személyekkel, mint Apró, Kossá, Molnár Erik stb. Ma a nép követelése törvény, le velük! Megvetjük és elítéljük a szovjet kormány reakciós magatartását, amellyel Gerő áruló hívására ránk szabadította a szovjet ármádiát. Madarat tolláról, embert barátjáról lehet megismerni - mondja a közmondás, és mi hiszünk ebben a közmondásban. Azonnal vonuljanak ki a szovjet csapatok az egész ország területéről. A kormány jelölje meg a szovjet csapatok kivonásának reáli­san felmért végső határidejét. A kivonulás eredményeiről és állapotáról naponta adjon részletes és a valóságnak teljesen megfelelő jelentést. Követeljük, hogy Magyarország azon­nal szakadjon ki aVarsói Egyezmény kötelékéből. Ennek végrehajtásához sem­miféle tárgyalást nem tartunk szükségesnek. A Békés Megyei Forradalmi Bizottság csak a fent említett fenntartások­kal ért egyet a kormánnyal és mindamellett követeli a kormány világos, egyér­telmű cselekedeteit, mert ezek hiánya növeli az anarchiát, a nyugtalanságot, a rémhírek terjedését, győzelmes forradalmunk jelen pillanatban legnagyobb ve­szélyét. Amíg egyetlen orosz katona van hazánkban, amíg egyetlen bujkáló gyil­kos les orvul magyar áldozatra, amíg határaink biztosítása felől nem lehetünk biztonságban, addig nincs nyugtunk, addig veszélyben van a forradalom vérrel szerzett szabadsága. Még egyszer követeljük a szovjet csapatok azonnali eltávo­lítását. Üzenjük a szovjet és magyar kormánynak, itt nem tárgyalásra, hanem a szovjet csapatok szemmel látható kivonulására van szükség. Éljen a magyar forradalom! Éljen a hazájáért és szabadságáért küzdő magyar nép! Újságcikk. - Független Újság, 1956. november 3. Fekete Pál ügyészségi vallomásában (8614. sz. dokumentum) állította, hogy csak a cikk első részét írta ő, a másik felét Kaskötő István. (Ne feledjük: Kaskötő a forradalom bukása után külföldre menekült, elérhetetlen volt a büntetőszervek szá­mára ...)

Next

/
Oldalképek
Tartalom