K. Cseh Edit: A Békés megyei zsidóság történetének levéltári forrásai. Dokumentumok a Békés Megyei Levéltárból - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 21. (Gyula, 2002)

DOKUMENTUMOK - A hitközségek mindennapjai

BMLV B. 302. a. Békéscsaba nagyközség iratai. 1861. évi képviselő-testületi jegyzőkönyv. Kézzel írt tisztázat. A békéscsabai hitközség 1846-ban építette fel templomát, amelyet 1861-ben kerített körül. A város téglagyárat tartott fenn, ezért is fordult az izraelita egyház dologi támogatását a csabai elöljárókhoz. 22. Utasítás az izraelita anyakönyvek vezetéséről Gyula, 1864. január 21. Békés megye közönségének Tapasztaltatván, hogy az izraelitáknál szokásban van saját körükben és zsinagógáikban más névvel élni, mint a közéletben - miszerint az ebből fölmerülhető zavarok s káros következmények kikerültessenek az 1840. évi XXIX. tcz. 3. §-a alapján, mely szerint az országban lakó izraeliták kötelezve vannak állandó vezeték- és tulajdonnevekkel élni, nemkülönben az 1851. évi július 4ről kibocsátott országos kormányzói rendelet folytán, mely szerint az izraelita községekben vezettetni rendelt anyakönyveknek célja az, hogy az azokban bejegyzett nevek, valamint a családi, úgy a közéletben is a felmerülhető hasonló rendetlenségek elhárítása s illetőleg megtorlása tekintetéből hatáskörében kellően intézkedjék s azoknak a közéletben magukra az izraelita egyénekre is kiható káros következményeiről hatósága területén lakó izraelitákat maga útján figyelmeztesse. Budán m[agyar] kir[ályi] helytartótanácstól, 1864. január 11. Privitzer István s. k. Ezen k[irályi] körintézvény illetők tudomására leendő juttatás végett másolatban mindnyája szolgabíráknak kiadatik. Gyula, 1864. január 21-én. Herbert Antal m. k. másodalispán Gyula város t[ekintetes] Tanácsa megkerestetik, hogy ezen rendeletet a Gyulai Rabbival visszavárólag közölje és láttamoztassa. Gyula, 25/2. [1]864. Szántó m. k. sz[olga]bíró. BMLV B. 152. b. Gyula város tanácsának iratai. 2066/1864. Kézzel írt másolat. A magyar törvényhozás a keresztény egyházakat az 1827. évi XXIII. tc.-kel kötelezte az anyakönyvek két példányban történő pontos vezetésére. A zsidók anyakönyvezéséről elsőként az 1840. évi XXIX. tc. rendelkezett (kötelezővé tette az anyakönyvek vezetését). Ujabb szabályozásra az abszolutizmus idején, 1851. július 4-én került sor. A kiadott körrendelet már részletesebben intézkedett az anyakönyvvezetésről, de a legalaposabb rendelkezés az 1885. évi 1924. sz. vallás- és közoktatásügyi rendelet volt. 1895-től bevezették a kötelező állami anyakönyvezést.