Jároli József: Olvasókönyv az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 20. (Gyula, 1998)
D. Nagy András, Hankó József: Az 1848–49-es honvédek és más személyiségek nyughelyei
jelentkeztek. Amikor a szabadságharc bukását hírül vette, a mérhetetlen fájdalomba belehalt. Sarkadon temették el. Szarvas Réthy András Vilmos (1819. XI. 1-1895. IV. 14.). Édesapja halála (1830.) után Pesten kereskedelmi pályára lépett. Az 1840-es évek közepén szülővárosában,Szarvason nyitott üzletet, és itt alapított családot. Felesége: Gyurkovics Erzsébet (1829. XI. 7— 1878. VI. 13.). Házasságukból 12 gyermek született. Az 1848/49-es szabadság- harcban mint nemzetőr főhadnagy vett részt. O vezette a szavasi nemzetőröket Arad megyébe, ahol több hónapot töltöttek. Lipót bátyját a forradalmi iratok kinyomtatása miatt Nagyváradon bebörtönözték, és ez idő alatt ő vezette a nyomdát is (1849— 1850). Üzletemberként a tiszavidéki vasút építése idején, 1857-ben aktív tevékenységet folytatott Szarvas város bekapcsolása érdekében, de a polgárság konzervativizmusa miatt az ügy elbukott. Társadalmi tevékenységéhez tartozott a szarvasi kórház alapítása, melynek sok éven át buzgó gondnoka volt. A szarvasi takarékpénztár megalapítása is a nevéhez fűződik (1868.) Feleségével az ó-temetőben nyugszanak. Tomcsányi Károly 1848/49-es huszárkapitány, nemzetőr őrnagy. A szarvasi nemzetőröket ő vezette Nagybecskerekre. Szarvason lakott. Felsége gr. Bolza Mária. Szabadkígyós (Ó-Kígyós) Tomcsányi Mihály (Békés, 1804—Szabadkígyós, 1855). 1848/49—es nemzetőr őrnagy. 1821—ben a VI. vértes huszárezredben tiszti növendék, 1825—ben tisztté avatása után a bécsi nemesi testőrségbe nyert felvételt és főhadnaggyá léptették elő. 1830—ban visszahelyezték a vértes huszárezredbe, majd százados lett. 1847—ben egészségi állapota miatt leszerelt. 1848. júniusában Gyulán a megyei nemzetőrség választmányának tagja, és őrnaggyá lépett elő. Hadműveletekben nem vett részt. A Hadügyminisztérium Pótlovazási Alosztályán teljesített szolgálatot. A szabadságharc leverése után Szarvasra ment Károly öccséhez, majd Wieland János unokaöccséhez került O—Kígyósra. Itt halt meg 1855. IX. 19—én. Sírját a szabadkígyósi önkormányzat rendbetette és gondozza. Szeghalom, Református temető Simay János 1848/49—es honvédőrmester (Kenderes, 1816—Szeghalom, 1881). 1848—ban a helyi nemzetőrségbejelentkezett, ahol őrmesteri rangig jutott. 1849 nyarán beválasztották a Megyei Állandó Bizottmányba. 1849 őszén Szeghalom főbírájának választották. Működése alatt új községháza, és 3 új híd készült. A bírói tiszte után gazdálkodott. A Sárréten akkor erősen megromlott a biztonság, és helyreállításával Simayt bízták meg, aki 10 év alatt felszámolta a sárréti betyárvilágot. Komoly adományokat nyújtott Szeghalomnak. A községi kórházi alapra 65 hold földet, a szegények segélyezésére 2000 korona összeget adományozott. Feleségével 254
