Jároli József: Olvasókönyv az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 20. (Gyula, 1998)
Dokumentumok - A forradalom és szabadságharc Békés megyében. A márciusi eseményektől az áprilisi törvények kihirdetéséig
BML Ideigl. Biz. ir. 710-711/1848. Részletet közöl: Oláh I. 447—448. A felirat közvetlen előzménye Szeged város 1848. április 12-i keltű átirata, amelyben a megye támogatását kéri a magyar katonák Olaszországból való hazahozatala ügyében tett felterjesztésének. Az ideiglenes bizottmány 1848. április 27-i ülésén tárgyalja az ügyet, amikora bizottmányigyűléstől kihallgatást kérnek a Gyulai Körképviselői. Karassiay István, a küldöttség elnöke előadja, hogy a kör tagjait aggasztja a magyar katonák külföldön állomásoztatása és annak veszélye, hogy az olasz szabadságküzdelem ellen indított háborúban felhasználják őket, ugyanakkor a magyarországi ezredek idegen katonái békében élnek. A küldöttség előterjesztése a „szabadság elleni lealázó harc”-nak nevezi az olaszok elleni háborút. (711/1848. jkv. sz.) A megye magáévá teszi a szegedi és a gyulai indítványt, és a határozatban hangsúlyozza, hogy a Pragmaica Sanctio szerint kötelessége Magyarországnak a királyt háborújában segíteni, ez azonban az akkori körülmények között súlyos következményekkel járna. Az ideiglenes bizottmány április 27-én kelt felterjesztése ezeken túlmenően az aldunai tartományok és Lengyelország függetlensége mellett is kiáll. Az olaszországi események miatti aggodalom nem volt alaptalan, hiszen a márciusi események (vö. Pesti Hírlap, 1848. április 4. 19. sz. 203.) arra késztették a bécsi udvart, hogy az Ausztriától elszakadó tartományok visszaszerzésére magyar katonai erőt vegyen igénybe. A pozsonyi országgyűlés utolsó napjaiban az udvar újoncokat kért a diétától. Kossuth és minisztertársai azonban ekkor még nem látták kivihetőnek a megajánlás megszavazását, későbbre halasztva a döntést. Az így nyert időhaladékot annak a nagyon is átérzett konflikusnak a feloldására kívánták felhasználni, amit a „Pragmatica Sanctióra hivatkozó” Habsburg hatalmi igény és a szabadságukért küzdő népek iránti szolidaritás alakított ki bennük. Az 1848 nyarára összehívott népképviseleti országgyűlés egyik fontos tárgya lett az olasz segély ügye. Kossuth a július 20-i ülésen terjesztette elő javaslatát, amely tényleges közreműködést az olasz felkelés leverésében nem eredményezett. A javaslat elvben elismerte a király külső támadás elleni megvédelmezésének kötelezettségét, de egyfelől a belső béke helyreállítását, másfelől azt állította előfeltételül, hogy a magyar katonai erőt nem szabad az olasz szabadságtörekvések elfojtására felhasználni. Az országgyűlés 1848. július 22-i határozata, amit a jelen volt békési képviselők is megszavaztak, ennek felelt meg. (Vö. KLÓM XII. 1957. 591. 4. jegyzet) 88
