Jároli József: Olvasókönyv az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 20. (Gyula, 1998)
Az áprilisi törvények kihirdetése Békés megyében
a legelőelkülönözés, a királyi kisebb haszonvételek, valamint a volt jobbágyok új jogállásával kapcsolatos ügyekben vártak választ a megye lakosai. A szőlőből adandó kilencedet pl. csak az úrbéres szőlők esetén törölte el a törvénykönyv, a majorsági szőlők után továbbra is járt a szolgáltatás. Deák igazságügyminiszter későbbi válasza is ezt a megyei állásfoglalást erősítette meg azzal, hogy a kérdéses terület jogállását bírói döntéssel lehet meghatározni. A már elkülönözött legelők visszaállítását a legelőelkülönözés előtti állapotba, az 1848. évi X. törvénycikk nem tette lehetővé, ami miatt később a kérdező Mezőberényben, Orosházán, Szeghalmon legelőfoglalásra, Békésen pedig a volt földesúr beleegyezésével a legelőelkülönözési szerződés felbontására is lehetőség nyílott, mert a végleges jóváhagyása még nem történt meg. Egyes községek sajátos úrbéri problémákra kerestek megoldást. Köröstarcsán pl. az ugarföld után nem fizettek’ a jobbágyok kilencedet, mivel az ugarföld terméséből 1836 óta országosan törvény alapján tilos volt kilencedet és tizedet szedni. Ezért a földesúr jószágait ezen a területen legeltethette, míg ajobbágyok ezt a földesúr földjén nem tehették. A kilenced megszűntével a birtokps ezen igénye is elvileg megszűnt. Deák igazságügyminiszter a megye közreműködésével egyezkedést ajánlott a feleknek. Vári ajobbágytelkek számának s ezzel a paraszti kézre, tulajdonbajutó földterület növelését akarta elérni; ezt a követelését azonban a földesúrral szemben csak peres úton kísérelhette meg érvényesíteni. Vésztő lakosai ajobbágytelki állomány területén felül a földesúrtól haszonbére kapott majorsági földeket is műveltek, amiért — nagy csalódásukra — továbbra is fizetniök kellett a korábban megkötött szerződésben foglaltakat. A kisebb királyi haszonvételek, azaz regálék (vásár-, híd-, rév- és vámjövedelmek, a húsmérés, a kocsmáltatás) jogának megszerzésére irányuló községi törekvések nem valósulhattak meg, mert a volt földesurak e kiváltságai nem enyésztek el. (A regálék megszerzésére — annak ellenére, hogy a Batthyány kormány előkészítette megválthatóvá tételüket —, Gyula esetében is — ahol a vásártartás és a kocsmáltatás volt különösen fontos — csak a kiegyezés után kerülhetett sor.). A felszabadult jobbágyok és a nemesek közti magán és közjogi különbség meglétére utal Vári község kérdése s a válasz egyben mutatja a 48-as törvénykönyv fogyatékosságát is. A végrendelet nélkül, fiúörökös hátrahagyása nélkül elhalt volt jobbágyok sorsáról nem rendelkeztek az új törvények. Az igazságügyi minisztériumi válasz a jövendő törvényhozás hatáskörébe utalta a döntést, s addig bírósági ítéletnek kellett eldönteni a hátramaradt javak sorsát. A kérdések közül a nemzetőrségre vonatkozók a lakosság bizonyos fokú idegenkedését mutatják a szolgálat vállalásától, amint ez Mezőberény esetébenjól látszik. Azt, hogy kinek, milyen feltételek mellett kellett részt vennie a nemzetőrségben, az 1848. évi XXII. te. határozta meg, vagyoni cenzushoz kötve a belépés kötelezettségét. A mezőberényiek idegenkedését a miniszterelnök április 21-én kelt rendelete alapján, a meggyőződés erejével kívánták eloszlatni. Az áprilisi törvényekkel kapcsolatos kérdések egy része az egyes törvénycikkek által nem szabályozott egyedi ügyekre vonatkozott, más része pedig az időszerű vá30
