Jároli József: Olvasókönyv az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 20. (Gyula, 1998)
D. Nagy András, Hankó József: Az 1848–49-es honvédek és más személyiségek nyughelyei
Csabacsüd, Evangélikus-református temető Boczkó Dániel (Szarvas, 1789—Csabacsüd, 1870) országgyűlési képviselő Békés és Arad vármegye kormánybiztosa 1848/49-ben. 1849. II. 8-án az aradi ütközetben hősiesen harcolt. A fegyverletétel után 10 évi várfogságra ítélték; 1856-ban szabadult, csabacsűdi birtokára vonult vissza és ott halt meg 1870. IX. 9-én. Itt temették el. Sírja ismeretlen. (1848—49-es működésére vonatkozóan 1. a 18., 22., 25., 26., 48., 74., 87. számú dokumentumokat.) Budapest Endreffy Károly (Békéscsaba, 1817—Buda, 1885. IV. 5.). 1848/49—es honvédszázados. Ügyvéd volt Gyulán, majd a gyulai járás főszolgabírója. Budán hunyt el, a Krisztinavárosban helyezték örök nyugalomra. Felesége: Trachberger Antónia. Omaszta László honvédszázados. (Békéscsaba, 1829—Budapest, 1891. XII. 1.) Édesapja Zsigmond, Békés megye alispánja volt (1861). A Békés megyei önkéntes nemzetőrzászlóaljnál az aradi táborban hadnagy 1848. IX. 14-én, majd 1849. III. 24- én főhadnagy az aradi ostrom seregnél. 1849. május 29-én a 103. zászlóalj századosa, amely a nyári hadjárat alkalmával a tiszai hadseregben küzd. Elhagyatottan élt idős korában, Budapestre került a honvéd menházba és ott halt meg. Orlai Petries Soma jogász és festőművész. (Mezőberény, 1822—Budapest, 1880) A Wenckheim család segítségével festeni tanult Bécsben. Itt érte a forradalom. Hazajött és Guyon Richárd seregében harcolt, megsebesült és hazajött Mezőberénybe. Később Budapesten élt, elvesztette leányát, fiát, feleségét. A Kerepesi temetőben nyugszik. Tomcsányi József főispán (Békés, 1807-Pest, 1876). Jogász, a pozsonyi ország- gyűlésen Békés vármegye követe 1848-ban. Nemzetőr lovassági alhadnagy, majd másodalispán, végül alispán és később főispán. Budapesten van eltemetve. Csorvás Sztojanovits Szilárd (Békés, 1806— Csorvás, Ótemető 1880). 1848/49-ben nemzetőr parancsnok, Damjanich tábornok unokaöccse. Allatkereskedő (tőzsér) volt. Gyulán élt. A magyargyulai nemzetőrség 1. századának kapitánya. A 17 fős gyulai vezető testületbe is beválasztották, és közfelkiáltással megválasztották a város kapitányának. A miklósvárosi orthodox templomban élete végéig megtartotta a 14. számú székét, amelyért az egyházat évente nagy összeggel segítette. A szabadságharc bukása után nagybátyja, Damjanich tábornok aradi kivégzése nagyon megrendítette. Gyulán vagyonát felszámolta. Csorváson vett birtokot és ott gazdálkodott. Mindig kiegyensúlyozott, derűs, humoros ember, és minden jótékony kezdeményezésnek támogatója volt. Csorváson iskola céljára házhelyet adományozott, 1856-ban 100 246
