Jároli József: Olvasókönyv az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 20. (Gyula, 1998)
Békés megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc előestéjén
melletti házában Tormássy Jánost, Szombathelyi Antal követ „cancellistáját”, aki az országgyűlési ifjúság szervezésében nagy szerepet játszott és a liberális elvek terjesztésében jeleskedő Társalkodási Egylet egyik alapítója és vezető egyénisége volt. A megyei rendek tiltakoztak a tudtuk nélkül történt önkényes lefogás ellen, mivel az ifjú nemesember volt. Hiába, mert Tormássyt felségsértés koholt vádja alapján másfél évi börtönbüntetésre ítélték, amit Budán töltött le. A megye 1837. május 17—i közgyűlése az ítélet elleni tiltakozásul feliratban kérte a jogorvosló országgyűlés összehívását a királytól, amit azonban az uralkodó leiratában megtagadott. (Tormássy pere kapcsolatban volt a párhuzamosan Kossuth és az országgyűlési ifjak más vezetői ellen indított politikai perekkel.) A megyei rendek ellenzéki magatartása miatt az udvar felmentette Lánczy József főispánt (ő volt a király képviselője a megyében, az első számú politikai vezető), és helyette főispáni helytartóként Aczél Antalt küldte Gyulára, aki 1836. május 10. és 1841. szeptember 16-a között működött a megyében. Az udvar érdekeit mindenáron érvényesíteni köteles főispáni helytartó (adminisztrátor) beiktatása a megyei nemesség tüntető részvétlensége mellett zajlott le. Boczkó Dániel javaslatára a főispáni eskü szövegét, amelyet letenni az adminsztrátor is köteles volt, magyarra fordították és úgy mondatták el Aczéllal. Az adminisztrátori időszakban, 1837. április 17-én tartott megyei tisztújításon a főispáni helytartó minden erőfeszítése ellenére a haladó párti Novák Antalt választották meg a megye tényleges közigazgatási vezetőjévé, első alispánná. Helyettese a másodalispán pedig a később a megye, illetve az ország történetében is fontos szerepet játszott br. Wenckheim Béla lett. Az 1840-ben tartott újabb megyei tisztújításra sikerült ugyan Aczélnak szerény tábort gyűjteni a mérsékeltnek számító megyei nemesekből, de Novák Antal újbóli első alispánná választását nem sikerült megakadályozni. A másodalispáni hivatalra ezúttal a megyei haladó szellemű mágnások másik képviselőjét gr. Wenckheim Józsefet választotta meg a megye nemessége. Az adminisztrátori rendszer a megyei nemesség mind erősebb ellenállását váltotta ki, ezért Aczél felmentése után az udvar 1841. szeptember 16-án, a Békés megyében birtokos, liberális gr. Károlyi Györgyöt nevezte ki főispánnak, aki e tisztét 1848. április 20-ig töltötte be. A haladó párt többszöri térnyerése ellenére a megye politikai életét a haladó, liberális és a konzervatív, a bécsi abszolútizmushoz hű erők állandó harca jellemezte, így 1843-ban, a soron következő tisztújításkor a konzervatív erők által támogatott tisztikar vette át az ügyek irányítását. Főjegyzőül sikerült azonban Szombathelyi Antalt kineveztetnie a főispánnak, így az ő személye ellensúlyozta az erőviszonyok eltolódását. (A főjegyző volt a megyei adminisztráció irányítója, szerepe meghatározó volt a megyei igazgatásban.) A politikai barométer szerepét is betöltő tiszújítások sorában az 1848-as eseményeket is sokban befolyásoló utolsó tisztújítás 1846. július 27-én történt, amikor az első alispán Szombathelyi Antal, másodalispán Tomcsányi József, a megye főjegyzője pedig a tíz évvel korábban felségsértésért elítélt Tormássy János lett. Az 21
