Jároli József: Olvasókönyv az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 20. (Gyula, 1998)
Dokumentumok - Békés megye részvétele a szabadságharcban
voltam, fájdalom, hogy azolta oly dolgok felől vettem értesítést, melyek csalhatatlan jelenséggel mutatják megyénknek a legnagyobb óvatosságot igénylő állapotát. Vérző szívvel fogok ez állapot leírásához, mert meg vagyok győződve, hogy az részint a tulajdon és törvények szentsége feletti hibás fogalomnak, részint malitiosus,1 de ügyesen kezelt bujtogatásnak eredményei, meglehet azonban, hogy része lehet ebben a megfordított iránybani működésnek is, de bármint legyen is, hallgatásom által netalán rám háromolható felelősséget magamról elhárítani, s az egész dolgot a rendelkező hadügyi minisztérium figyelmébe ajánlani menthetetlen kötelességemnek ösmerem. Ajúlius 12-én Makóra, s innét tovább rendelt nemzetőrök felváltására augusztus] 2-a lévén határozva, az oda való útnakindítás július 31-éré rendeltetett, s e rendelet sok erőlködések után sikerbe is ment, de miután az első alkalommal táborba indultak többnyire azokból alakíttattak, kik azt szívesen, vagy ha nem szívesen is, de törvény és honszeretet parancsolta kötelesség fogalmánál fogva tették — az akkor itthon maradottak serege már kevés kivétellel mind olyanokból állott, kik e nemesebb fogalomtól általhatva nincsenek, s csupán kéntelenségből fogván fegyvert, azzal már elindulások előtt még idehaza törvényt tapodólag visszaéltek. Ugyanis ezen a törvényről hibás fogalommal eltölt fegyveres csoport, mert seregnek alig nevezhető, már elmenetele előtt a törvény rendelkezéseit semminek sem tartva, fegyveres erőszakkal a velük menetelre kényszerített sok olyan vagyonos embereket, kik különben a törvény világos szavai szerént vagy koruknál, vagy más tekinteteknél fogva kivétel alá esnek — ilyenek közé számíttatik egy érdemes tisztviselő, ki 62 éves és 30 évekig a sorkatonaságnál szolgálván, mint huszártiszt lépett nyugalomra. Voltak esetek, hol vagyonosabb embereket elmenetelre kényszeríteni akarva (távollétökbe házaik ablakait és saraujait2 összetörték s szobájába belövöldöztek), mint ez történt Szarvason egyik vagyonosabb polgárral, ki maga is felesége is súlyos betegségben lévén, fordőbe3 utazni kéntelen volt, de ki azonban maga helyett testvérét elküldötte, s midőn ezt kapitányuk akadályoztatni akarta, azt ütlegekkel fogadták, úgy, hogy az tőlük csak futással menekülhetett. Történt továbbá, hogy előleges rendelkezés végett a szomszéd faluba előrement egyik szolgabíránk házára fegyveres kézzel reá menvén, feleségének szemére vetették, hogy őket megcsalni akarja, hogy a sz[olga]bíró elbújt, s annak kiadására feleségét ház reá gyújtással s gyermekeinek felmészárlásával fenyegették. Történt útközben még megyénk kebelében, hogy egy ürüit hajtó kereskedő nyájából egyet erőszakosan elvettek. Ezekből általlátni méltóztatik, mily kezek közé jutott a fegyver, mi lön következése az őrsereg erőszakos kirendelésének? s mi leend még ezentúl belőle, ha még újra is rendeltetnének. Nem is azért terjesztettem fel tehát e tényeket, hogy azok megtorlása iránt kitoldja a minisztérium, mert ezt amennyiben erőnk engedi, magunk fogjuk előbb idehaza megkísérteni, hanem azért, hogy ezekből kellő felvilágosítást merítve a hadügyminisztérium őrseregünknek felváltása eránt, figyelembe véve ajúlius 31- én kelt felterjesztésemben kimerített okokat is, ekként intézkedni méltóztasson, hogy ezen most odarendeltekjúlius 31-től számítandó 3 hetek alatt, azaz aug[usztus] 174
