Szita László: A törökök kiűzése a Körös–Maros közéről 1686–1695 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 19. (Gyula, 1995)

Szita László: Dokumentumok

15. 1689. június 28. Báró Orlich portyájának leírása a Maros mentén „...A nyár sikeres eseményéhez tartozik még, hogy Herbeville

1 rábeszélésére Häusler

2 a Veterani által vezényelt 5 századot a saját ezredéből Lippához vezényelte, és elrendelte az ottani határőrökkel való egyesülésüket. Hozzájuk csatlakozott Kis Pál magyar huszárainak egy része. Mivel Lippáról esik szó, egy lépést teszek visszafelé, hogy a vitéz, bátor Orlich báró utolsó előtti haditettét leírjam.

3 Ez a bátor lovas, miután számtalan haditettet hajtott végre,

4 ekkor a Gisel-féle ezredben szolgált, onnan került a D' Pace-féle ezredbe, ahol főstrázsamesterként működött. Csapatával Lippán keresztül vonult, ahol báró Nehem

5 úrtól egy 30 főből álló járőrt kért, amelyben dragonyosok és huszárok voltak. De ezeket mégsem használhatta, mert a következő napokon egy nagyobb konvoj lovassági kíséretébe lettek beosztva. Június 28-án indult Lippáról 60 lovassal Szegedre, Veterani pedig a lovasság nagyobb részével Nagyváradra. Fele úton a konvoj feloszlott, Veterani még az éjjel visszatért Lippára. Egy más konvojt mely Gyulára lett vezényelve, ebből a legénységből állítottak össze, hozzátéve azt a negyven szekeret, amelyben hadiszerek voltak az ottani német lovasság ruházatának kiegészítésére. Nem érte szerencse Orlichot, mikor Szemlak alatt a Maroson átkelve Csanádba érkezett. Egy lovasát kiküldte, hogy a vízen való átkelést megvizsgálja, de az Temesvárra szökött. Hamarosan 300 főnyi török lovascsapat eredt Orlich nyomába. A bátor ember nem változtatta meg tervét, hanem mert 7 kocsi volt nála, azokat két sorba állította és parancsot adott a dragonyosoknak, hogy ezek között foglaljanak állást. A magyarjait részbe előőrsként, részben utóvédként rendelte felállni. így vezette egy kis csapatát Csanád síkságon a barbárok szeme láttára. Közben egy megbízható idevalósi parasztot és egy pásztort indított titokban Gyula és Lippa irányába, hogy bármelyik hely portyájával találkozva, erre a helyre irányítsa segítség reményében. Az ellenséges török lovasság parancsnoka Abdula Aga, fiatal és bátor katona volt, aki a keresztényeket minden oldalról megtámadta. Egy órai küzdelem után a mohamedánok látták, hogy erőlködésük hiábavaló. Orlich mindenütt ott volt, az ellenség közül hármat levágott, kétszer csapott össze karddal a kezében Abdulaval. De mindemellett Orlich nem tudott a 69