Szita László: A törökök kiűzése a Körös–Maros közéről 1686–1695 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 19. (Gyula, 1995)

II. Gyula felszabadulása a török uralom alól

felé pár mérföldre megsemmisítő csapást mért rájuk, és egy évre elegendő élelmiszert és rendkívül sok lovat (1000 db), valamint 14 000 dukátot zsákmányolt. Az utóbbi a várkatonaság háromévi zsoldja volt.

16 A kilencedik és tizedik konvoj 1694 szeptemberének legvégén nem juthatott át a Maroson, mert Veteráni időben elhárította a Temesvárról kiinduló kísérletet. A tizedik konvoj akkor érkezett a Maros egyik átkelőjéhez, amikor már javában folytak a kapitulációs egyezkedések. Egyébként az akció ugyanarra a sorsra jutott, mint a szeptemberi török vállalkozás. A konvojok összteljesítményét értékelve látható, hogy a kezdeti sikerek után - török szempontból - a teljes kudarc következett. Nem is szóltunk azokról a konvojokról, amelyek nem jutottak át a Maros vonalán, vagy „ eltérítették" őket a császári csapatok és így fő céljuk, Gyula közelébe sem kerültek. A csökönyös török hadvezetést a sikertelenség nem térítette el ettől a módszertől. Igaz, nem is igen volt más lehetőség, s a nagy anyagi veszteségeket megkísérelték a terület módszeres és fokozódó keménységgel végrehajtott zsákmányolásával, kirablásával pótolni. A törökök 1692-1694 között közel ötezer embert vesztettek; a császáriak 1200 főnyi vesztesége sem volt kevés. Közben a legnagyobb károsodás és pusztulás a még megmaradt falvakat és lakosságot érte. A megvert csapatok a visszavonulások útjába eső lakott településeket felgyújtották és magukat kárpótlandó, kirabolták. Veteráni már 1692-ben nagy nyomatékot adva véleményének a következőt írta a fővezérnek, Ludwig von Baaden őrgrómak: „ ...ezeknek a hadi következményeknek és a siker mellett mindig bekövetkező negatívumoknak (ti. a konvojok következményeinek - Szita L.) a szembetűnő volta mellett nem szabad szó nélkül elmennünk. A konvojt legyőző csapataink a legnagyobb hibát akkor követik el, amikor megelégszenek azzal, hogy a megvert ellenségtől az egész vagyonukat elzsákmányolják, de a következetes üldözésükről semmit sem gondolnak. így a nyert vagyon elolvad, mert a visszavonuló rabló népségnek mindig marad ideje az útjába eső összes falu felélésére, pusztítására../'

17 Valószínű, hogy a blokádot fenntartó csapatok parancsnokainak szigorú parancsot adhattak ki, mert 1693-1694 közötti összecsapásokat követően mindig találtunk utalásokat arra, hogy a Maroson túlra is üldözik a menekülő török csapatokat. Valószínűleg nem hagytak már időt a rablásokra. 16 Erről számolt be eléggé részletesen: Bécs. Exctact Schreiben augusztusi számaiban. Zenarolla páter gróf Lambergnek több levelében érintette az eseményeket: Bécs. Kriegsarchiv 1694.13-9. 17 Urbinói Egyetemi Könyvtár. Veteráni levelek. II. köt. 1692. november 30. 38