Szita László: A törökök kiűzése a Körös–Maros közéről 1686–1695 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 19. (Gyula, 1995)

Szita László: I. A blokádharc és a permanens portyázó háború a Körösök és a Maros térségében 1686-1695 között

lett. A Tisza vonalán itt épült ki az egyik legnagyobb hadibázis, ahol nemcsak sok élelmiszert, takarmányt, hanem tüzérségi muníciót is felhalmoztak. Az Erdély felé menő Buda-Szolnok-Nagyvárad kereskedelmi és hadiúton hadiközponttá növekedett, s e pozíciója megmaradt a török elleni háborúk folyamán 1685-1699 között is. A Körösök és a Maros vidékén mozgó császári és szövetséges hadtestek ellátása, utánpótlása főként innen történt. 1686. április 23-24-én Szegednél Ahmet szerdár pasa csapatait és a vele szövetségben harcoló Thököly-féle tatár-török-magyar és rác hajdúcsapatokat tönkreverik. Még ugyanennek az évnek az őszén egy császári hadtest, miután ismét súlyos csapást mér Ahmed szerdár csapataira, Zentánál pedig október 20-án a Szegedet ostromló császáriak ellen meginduló töröktatár felmentő sereget szórta szét, mire Szeged őrsége kapitulált és szabad elvonulás fejében átadta a várat. A Tiszán ezzel a hadiszállítások, az őrhajózás - ha az állandó portyák miatt nem is biztonságosan - a császári hadsereg ellenőrzése alá került. Szegeden is a vár és a város palánkrendszerének kiépítésével, illetve megerősítésével fokozatosan jelentős hadibázis épült ki, melynek mindjobban kialakuló hadi feladatai között a Maros folyó és különösen a balpart őrzése, az erdélyi sószállítások és hadiszállítások biztosítása vált fontossá. A haditanács által létrehozott császári „ határkapitány ság"-nak - élén egy tábornokkal -, a Marostól északra lévő területeken a török katonai tevékenység ellenőrzése és annak visszaszorítása is feladata lett. Fokozatosan elkezdődött a Maros és Körösök vidékének körülzárási folyamata, ami azzal a következménnyel járt, hogy e térségben a császári csapatok jelenléte fokozódott és állandósult. A török-tatár hadivállalkozások, rablások, sarcolások kockázata megnőtt, a szabad utánpótlás Eger felé rendkívül megnehezedett és hozzájárult ahhoz, hogy a blokádban lévő vár december 18-án, kiéheztetve, kapitulált. A közvetlenül hadszíntéren fekvő Lippa is az Erdélyből vonuló Caraffa hadtest ostroma alá került. E város az első nagy erejű roham eredményeként a császáriak kezébe került. A vár török őrsége ugyanis a rendszeres ostromot nem várta be, kapitulált. Az őrség (összes javainak és fegyverzetének, muníciójának fejében) szabad elvonulást nyert és védő kísérettel Temesvárra vonulhatott. A keresztény hadtest sikereinek hatására a közeli Sólymos is, és a környező jelentéktelen palánkok megadták magukat.

41 Mi a jelentősége a kisebb várak, palánkok visszafoglalásának? Mindenekelőtt az, hogy a térségünkben gátlástalanul, szabadon rabló tatár, török csapatok mozgása megnehezedett. Lippa portyázóinak (több szá41 München. OWPZ. 1688. július 10-i tudósítás. Lásd e kötet 10., 11. sz. dokumentumait. 25