Szita László: A törökök kiűzése a Körös–Maros közéről 1686–1695 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 19. (Gyula, 1995)
Szita László: Dokumentumok
ket, gyümölcsöket, takarmányt elpusztít a Gyula körüli falvakban ugyanúgy, mint ahogy ez az év elején már megtörtént Gyula város palánkja lerohanásakor. E tervhez tartozott, hogy a térségből a lakosságot elűzze, ahogy ez meg is történt. Mikor a törökök ezt Nagyváradban hírül vették, beszüntették a tüzérségi lövöldözést és kitöréseket a blokádban mozgó alakulatokra, és a sok asszonyt, gyermeket és egyéb népséget kiűzték a várból. Nyüvánvalóvá vált, hogy ezekről a helyekről tovább élelmiszert nem tudnak beszerezni. (1692) Február elején 2 Auersberg 3 császári tábornok Gyula alá vonult, kirabolta és felégette a palánkvárost, és ezután 16 falvat is felégetett a környéken az összes terményeivel együtt. Előzőleg kényszerítették a lakosokat, hogy mindenükkel, ami mozgatható volt, Debrecenbe távozzanak, ahol azok a környező vármegyékbe kerültek elhelyezésre. A gyulai palánk ellen vezetett váratlan támadás során több mint 600 janicsár és majdnem ugyanannyi lakos esett áldozatul. Az utóbbiak a janicsárokkal együtt estek el, lekaszabolták őket a császáriak első dühükben. 4 (2693) Február 22-én Cray herceg teljes hadsereggel átkelt a Dunán és Futaknál tábort vert, így biztosítva volt egyrészt minden váratlan ellenséges támadástól, másrészt megfigyelés alatt tarthatta Felső-Magyarországot, valamint Péterváradot és környékét. Közben hír érkezett arról, hogy a török főhadsereg 4000 tatárból és lovas törökből álló különítménye azzal a céllal kelt át a Dunán, hogy Temesvárt és Gyulát élelemmel és mindenféle hadifelszereléssel ellássa. Ezt követően a Tisza mentén, elpusztítását tervezte mindannak, amit lehet. Ennek az akciónak az elhárítására Polland tábornokot 2000 huszár és öt lovasezred élén Szegedre vezényelte D' Cray herceg. 29-én ugyanilyen célból kivezényelték Hochkirchen 6 tábornokot ezredével, a Vaudemont és Bassonpierre ezreddel együtt azzal a paranccsal, hogy egyesüljenek Polland csapataival és ott vegye át a főparancsnokságot. Legfőbb ideje volt, hogy a csapatokat összevonták, mert a törökök és a tatárok már megközelítették a tiszántúli különböző helységeket, és tűzzelvassal pusztítani kezdtek. Október 7-én csaptak le Martonosra, majd elhatározták, hogy Hoffkirch 7 tábornok különítményét támadják meg. A tábornok felderítése azonban kitűnően működött, s hogyan bánt el az ellenséggel az október 19-i leveléből olvashatjuk. Ehhez a levélhez nincs hozzátenni valónk: „ E pillanatban jövök Gyulától Reggel megtámadtam a törököket és tatárokat. Miután azonban az első palánkok mögé visszahúzódtak, a dragonyosoknak és 500 lovasnak parancsot adtam, hogy szálljanak lóról, 237
