Szita László: A törökök kiűzése a Körös–Maros közéről 1686–1695 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 19. (Gyula, 1995)
Szita László: Dokumentumok
62. 1692. június 9. Leopold császár levele a pápához Nagyvárad kapitulációjáról Bécs, 1692. június 9. Legszentségesebb Atyám a Krisztusban, és Főtisztelendő Uram! Legszigorúbb kötelességünkből fakadóan felajánljuk fiúi szolgálataink folyamatos gyarapítását! Erre a mai napra végre Istennek kegyes gondviselése kezére adta nem is annyira a mi császári fegyvereinknek, mint inkább a Szent Keresztnek, a római katolikus igaz hitnek Magyarországon, a Tiszántúlon azt a nagyon híres bástyaerődítményt, Nagyváradot, ezt a rendkívül megerősített várat, amely immár nyolc hónapon keresztül a lehető legkitartóbb ellenállást fejtette ki, s ennek az esztendőnek a barbárok elleni hadviselését, úgy tűnt, esetleg nehéz döntésekre kényszeríti. Továbbá, Krisztus Testének igen szerencsés előjelű ünnepe hozta meg ezt a támogatást a mi Felséges Uralkodóházunknak, mert miközben minden készenlétbe volt már helyezve a megrohamozásra, a helyőrséget hatalmába kerítette a megadás felajánlásának a szándéka, méltányos feltételek alapján. Ezeket teljesítettük is, főleg azért, mert még mindig nagyon erős volt a vár, az általános becslésen túl még kétezer janicsár is tartózkodott benne, s másban nem is nagyon szenvedett hiányt, mint sóban és jó ivóvízben; kivonult belőle a helyőrség azzal, hogy visszatérjen övéihez. Habozás nélkül feltételeztük, Szentséged nyilván rendkívül meg fog örülni ennek a hírnek, annak a kivételes buzgóságnak megfelelően, amellyel rendelkezik Szentséged a keresztény államközösség gyarapítására, s annak a saját atyai jóindulatának megfelelően, amellyel irántunk viseltetik; s éppen ezért minden késedelem nélkül elrendeltük, siessen Szentségedhez a mi Nagyságos Császári Udvari Kamarásunk, s egyben a Szent Birodalom Kamarása is, szeretett Hívünk, Johann Peter Goes 1 (?) szabad báró, a Főtisztelendő g...i (?) bíboros unokája(!?), tőle minden egyes vonatkozásban részletesebben és pontosabban fog értesülni Szentséged erről az oly szerencsés sikerről, arról a reménykedésről és bizalomról, amelyet Szentségedbe vetünk, annak érdekében, hogy ennek következményeként még nagyobb eredményekről adhassunk hírt. Eközben szívünkből kívánunk Szentségednek hosszantartó boldog életet a mi magunk és a harcoló Egyház gyámolítására. - Kelt a mi fővárosunkban, Bécsben, az 1692. esztendő június havának 9. napján, országlásaink szerint pedig: római császársá140
