Szita László: A törökök kiűzése a Körös–Maros közéről 1686–1695 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 19. (Gyula, 1995)

Szita László: Dokumentumok

42. 1691. december 30. Johann Ferdinánd Stoyberer bajor választófejedelem bécsi rezidensének jelentése a nagyváradi blokád és ostrom újabb eseményeiről, a Gyula felől fenyegető felmentő sereg gyengeségéről Legfőbb méltóságú Legkegyelmesebb Választófejedelem és Úr! Amit a legutóbbi posta a nagyváradi török őrség kirohanásáról jelentett, időközben a következő módon nyert megerősítést. A törökök a vár egyik oldalán, ahol ezt a császáriak állásaikból nem tudták könnyen megfigyelni, kitörtek, s átlépték a falakat, és nem tudni milyen segítséggel, az árkon is átnyomultak, és a magyar csapatokra rontottak, nagy zavart támasztva közöttük. Többüket lekaszabolták. Molnár ezredes 150 hajdúval jött e megszorultak segítségére, az ellenséget visszaverte és az árokig üldözte. Sokat megöltek közülük és néhányat foglyul ejtettek, akik a korábban elfogottak vallomását megerősítették. E szerint a várban nagy a szükség, különösen fában. A várőrség 900 harcosra esett vissza. De nagyon reménykednek, hogy a felmentő csapatok megérkeznek. Erről bizonyosságot szerettek volna szerezni, ezért egy huszárruhában felöltözött kémjüket küldték ki, aki kitűnően beszélt magyarul. De Temesvárra nem tudott eljutni, mert portyázó csapataink Gyula felé haladtában elfogták, kemény vallatása során felfedték a váradi parancsnok terveit. A Gyula alatt elfogott kém bizonyosságot mondott a felmentő csapatok erejéről. Háromezerötszáz főnyi sereg ellátatlan, főleg lovas török és tatár csapatokból áll és Thököly hajdúiból. A vállalkozás sikerének nagyon kicsi a reménye, amely e táborban is nyilvánvaló, így nincs erős szándék, hogy e vállalkozásukat elindítsák. Gyula munícióban készséggel segítséget ígért, de élelemben és takarmányban jóformán semmi támogatást nem tud adni a vállalkozáshoz. (Eredeti tisztázat.) München. Bay HStA Kasten schwarz 8048/1691. december 31. 117