Szita László: A törökök kiűzése a Körös–Maros közéről 1686–1695 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 19. (Gyula, 1995)

Szita László: Dokumentumok

inket és a bombákat is bevessük, mindet, ami a kezünk ügyébe akad és a megkezdett bombázást szünet nélkül folytatni fogjuk, hogy minden időben készenlétben álljunk arra az esetre, ha a gyenge gyalogságunk képtelen lenne arra, hogy egy hatékony rohamot indítson; kétségesnek tartom, hogy az ellenségtől csupán csak azt lehetne várni, hogy a bombázások miatt feladja a várat. Eljön majd az idő, amikor kénytelen lesz erre, de minden esetre arra kell összpontosítani, hogy a vár feladására kényszerüljön. És nekem az a meggyőződésem, hogy ezen a télen át nehezen fog kitartani vagy segítséget kapni, nemcsak amiatt, hogy a védősáncai meginognak, hanem azért is, mert Olaszi és a környékén fekvő helységek teljesen romokban hevernek, kiégtek és ami még súlyosbítja a helyzetet, ezen a vidéken nincs fa, nincs eszköz és semmiféle szerszám, fűrész, amellyel az ellenség a védőállásait megerősíteni tudná, ily módon a várat megvédeni nem lesz képes, és ha józan eszére nem hallgat, akkor az elernyedt és a rengeteg megsebesült katona a telet nem bírja ki. Arról, hogy az ellenséges sereg még Gyula környékén tartózkodik-e, arról semmi biztosat nem tudunk és arról sem, hogyha ott lenne, akkor hogyan viselkedik, erről sem tudunk semmi különöset. Én nem hinném, hogy helységeinket megtámadja és túszokat szedjen ezen feldúlt és felperzselt földön, ahol az emberek szó szerint az életlehetőségüktől is meg vannak fosztva. Remélni szeretném, hogy legközelebbi jelentésemben sem fogok hírt adni semmiféle nyugtalanságról, még kevésbé Nagyváradról, amely annyira körül van zárva, hogy oda az ellenségnek segítséget vinni egyszerűen képtelenség. Ezt az én felelősségem terhérejelenthetem ki. És mindenképpen gondolkodni fogok arról, hogy Császár Őfelsége jóakaratát a legnagyobb mértékben kivívjam magam és a hadseregem számára. Arra törekszem, hogy parancsnokságom alá rendelt ezredeket, mind katonai magatartás, mind fegyelmezettség és jóegészség tekintetében megőrizzem és ezt a jövőben még fejlesszem. Ezt Őfelségéd tőlem és a komisszáriátustól, amely segítségemre van, joggal elvárhatja. A csupán jövő időkre vonatkozó melléklettervezet elbírálását a legalázatosabban terjesztem elő, és ezzel nem akarok mást, minthogy a rendelkezésemre álló erőket megfelelőképpen és megfelelő parancsnokságok alá helyezzem, hogy Felséged tiszántúli országának megvédése biztosítva legyen. Eszerint a lovasságot teljes egészében Stimm grófra bíznám, a hadsereg többi részét Herbeville és grófAuers berg vezérőrnagyokra vagy - ha Őfelségéd úgy látja jónak - egyikre a kettő közül. Erre vonatkozólag megvárom Felséged parancsát és elhatározását. A legalázatosabban szeretném jelenteni azt, hogy egyiket sem akarom 108