Szita László: A törökök kiűzése a Körös–Maros közéről 1686–1695 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 19. (Gyula, 1995)

Szita László: Dokumentumok

folyó vizébe és a mocsarakba nyomta. A várból hozzájuk tartozó törökök közül 50-et lekaszaboltak, parancsnokuk fején kívül tizenöt foglyot hoztak. Az egyik altiszt elmondta, hogy több török és tatár egységet vártak és a hozzájuk csatlakozó gyulai törökökön kívül Temesvárról is elindult egy csapat. Ezeket bevárva Várad megsegítésére vezették volna őket

4 A jelentés a lengyel-török harcok állásáról szóló helyzetképpel zárul. (Egykorú nyomtatvány.) München. Mercurii Relation oder Wöchentliche Reichs Ordinari Zeitungen von anderschidlichen Orthen. Anno 1691. Littera XX. Num. 44.3. November./ Auß Wienn/vom 25. October Olaszi elleni támadásra utalnak ezek az adatok. 2 Ti. a Sebes-Körös Gábor atya = „Tüzes Gábor" = Pater aus Nizza. Pirotechnikus. Irányításával készültek a tüzérségi és a robbanóeszközök. 1683 óta állt a keresztény csapatok szolgálatában. Ott volt Buda ostrománál és számos vár megvívásánál. A török felderítés rosszul volt tájékozódva a Várad körül összevont császári, magyar és rác erőkről. Tervezett különítményük erejénél fogva az ostromlók közelébe sem juthatott volna el. Gyula alatt már ekkor megszervezett rendszeres felderítés folyt, s minden Marosnál lévő átkelő megfigyelés alatt volt, s a Körösök átkelői úgyszintén. Ezen haditudósítást érdemes összevetni Johann Ferdinánd Stoyberer bajor választófejedelem bécsi rezidens négy nappal későbbi „titkos" jelentésével a magyarországi és az általános diplomáciai helyzetről Münchenbe küldött jelentésének szövegével. Ez az összevetés is jól szemlélteti a bécsi haditudósítások jelentős forrásértékét. Világos továbbá, hogy a haditudósítások döntő része, amely nem átvétel valamelyik korábban már megjelent lap híreiből, részint a haditanács, részint különböző udvari körök tudatos „kiszivárogtató" akciója révén kerül mindig nyilvánosságra. Apróbb eltérésekkel szövegazonosságokat fedezhetünk fel olyan fontos, a császárnak szóló főparancsnoki jelentésekkel, haditanácsi döntésekről származó iratokkal, amelyek csak úgy kerülhettek nyilvánosságra, hogy azokat megadták különböző bécsi, müncheni, linzi, frankfurti haditudósítóiknak. Meglepő, hogy Maximillian Emanuel választófejedelem korábban értesülhetett ezekből Várad és a Körösök vidéke, nevezetesen Gyula alatt folyó eseményekről, mint bécsi rezidensének /. F. Stoyberer futár útján küldött jelentéséből. E dokumentumban közölt tudósítást vessük össze a nevezett rezidens jelentésének szövegét, s ekkor a sajtó haditudósításainak jelentősége felértékelődik: „...Amint azt von Baaden őrgróf futárától, ki tegnapelőtt Nagyvárad alatti táborból érkezett, valamint az általa hozott levelekből megtudtuk, az egyik külső várost lerohanták, amely akciónál elsősorban a Molnár-féle hajdúk viselkedtek bátran. Elszántan nekiindultak a palánknak, egyikük a másiknak a hátára állt és átugrott a palánkon. Olyan rést vágtak, hogy azon a német gyalogság is benyomulhatott, akik enélkül a megrongált városkaput törték volna be, és csak néhány csapatuk elvesztésével juthattak volna az elővárosba. Azt remélik, hogy négy héten belül a másik elővárost is beveszik, elsősorban is a többször említett GabrielBarát „ tüzelékével" akarják a törököket megfélemlíteni. Eközben a hajdúk és a huszárok az erőd mögé húzódtak, és ott elsáncolták magukat, hogy az ostromlottakat szorosabban zárják körül. Továbbá az őrgróf 1500 huszárból álló különítményt küldött ki három csoportra osztva őket. A huszárok egyik csoportja Gyula közelébe érkezett a kémjelentések ellenőrzésére, 105