Bél Mátyás: Békés vármegye leírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. (Gyula, 1993)

DUSNOKI JÓZSEF–KERESKÉNYI MIKLÓS: BÉL MÁTYÁS KÉZIRATOS MEGYELEÍRÁSÁTÓL A MEGYETÖRTÉNETI KUTATÁS ELSŐ VIRÁGKORÁIG - V. Békés vármegye felfedezése

igaz, csak a békési reformátusoknak sikerült 1836-ban gimnázium létesítése. Az értelmiség tollforgató, publikáló részét tekintve pedig éppen az tapasztalható, hogy egyre inkább növekedett a reformátusok és katolikusok aránya, szerepe, amint ezt a honismereti írások is mutatják, noha ezen a téren az evangélikusoknak komoly hagyományaik voltak. A katolikus Petik, Ágoston és Komáromy (de Spiegelt, Kornélit, Mogyoróssyt is számíthatnánk)

194 mellett említettük a füzesgyarmati krónika szerzőjét, Gacsáryt, aki a debreceni kollégiumban, majd Göttingában tanult és a "Tudományoknak s Régiségeknek különös kedvellője" volt, valamint Dávidházyt, aki Debrecen után Göttingában és az utrechti egyetemen végezte tanulmányait, vagy a hasonlóan képzett Ecsedy Gábort. De a paletta nemcsak vallási, hanem foglalkozási megoszlás szempontjából is színesebb lett. A honismereti irodalmat nézve az egyházi értelmiség még mindig számbeli fölényben volt, de már tanítók, megyei, uradalmi és mezővárosi tisztviselők is publikáltak, illetve krónikás feljegyzéseket írogattak. (Ott találjuk neveiket a Tudományos Gyűjtemény megyei előfizetőinek névsorában is.) A változások hátterében az állt, hogy a népesség számának dinamikus növekedésével (1785 után mintegy fél évszázad alatt megduplázódott a megye lakossága) egyidejűleg a megyében alkalmazást találó értelmiség létszáma erőteljesen megnőtt. Emelkedett átlagos műveltségi szintje is, mivel mindinkább hozzájuthatott a művelődés alapvető eszközeihez, a könyvekhez és a folyóiratokhoz, újságokhoz, ráadásul egyre nagyobb hányadban magyar nyelvűekhez.

195 A latin és a német mellett a tudomány nyelvévé lépett elő a magyar is, ez szintén segítette a publikáló értelmiségi réteg kiszélesedését. Az anyanyelv és általában a nemzeti kultúra ápolása mögött a nemzeti ön tudatosodás, a polgári nacionalizmus érzelmei, eszméi húzódtak meg, kifejlődésükkel felbomlott a korábbi Hungarus-állampatriotizmus. Különösen megnőtt az 1820-as évektől a folyóiratok, újságok jelentősége, amelyek valóban ablakot nyitottak a világra, bekapcsoltak az ország kulturális vérkeringésébe és nem utolsó sorban cikkek írására, közzétételére ösztönöztek. Kezdeményezték a nemzeti múlt kutatását, segítették a korabeli magyar valóság feltárását helyismereti, statisztikai leírások, népleírások közlésével, alkalmat adva a korabeli állapotok kritikájára és a 194 Közülük Mogyoróssyról tudjuk a legtöbbet, aki tipikus alakja volt a reformkori nemesi tisztviselő értelmiségnek. Műveltségéről nemcsak nyomtatásban megjelent írásai, hanem kéziratai, önéletrajza és könyvtára jegyzéke is tájékoztatnak. Aradon, Temesváron és Egerben végezte a gimnáziumi osztályokat, bölcsészetet az egri liceumban és a nagyváradi királyi akadémián tanult. Vö. Mogyorossy János életrajza. Kiadta Dankó Imre. Gyula, 1961.; Dusnoki József: A gyulai könyvtár története 1957-ig. (in: 150 éves a Mogyorossy Könyvtár, Bcs. 1987. 33-43.) és Egy kisvárosi nemes (Mogyorossy János) könyvei és műveltsége - Magyar Könyvszemle. 1992. 3. sz. 227-238. 195 A reformkorban a megyében tudunk néhány több száz kötetes magánkönytárról (Mogyorossy, Haan János), Kornéli és Vajda Péter ezernél is több kötete már kivételes volt a helyi értelmiség • körében. Az 1830-as évektől szaporodó kaszinók, olvasótársaságok szintén pár száz könyvnek voltak birtokában, de pl. a csabai és a békési 7-10 folyóiratot, újságot járatott, Mogyorossy könyveinek jegyzékében pedig tizenkétféle található a reformkor időszakából. Nyomda viszont nem volt a megyében 1847-ig. E témákról: Hajnal István: A békési kaszinó története. BékésGyula, 1877.; Elek László: Adatok Békés megye háromnegyed évszázadának kultúrtörténetéhez -Békési Élet. 1980/1.42-59; Dusnoki József: i.m. -Magyar Könyvszemle. 1992.3. sz. 227-238. Országos összefüggésben: Fülöp Géza: A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban. Bp. 1978. 101