Bél Mátyás: Békés vármegye leírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. (Gyula, 1993)

DUSNOKI JÓZSEF–KERESKÉNYI MIKLÓS: BÉL MÁTYÁS KÉZIRATOS MEGYELEÍRÁSÁTÓL A MEGYETÖRTÉNETI KUTATÁS ELSŐ VIRÁGKORÁIG - V. Békés vármegye felfedezése

szerepére utalhatunk. Tessedik volt az első olyan értelmiségi szakember a megyében, aki hírnevet szerzett, kivívta a külföldi és belföldi tudományos közvélemény elismerését, sőt - ha az államhatalomtól nem is kapott elegendő támogatást Szarvason felállított gyakorlati gazdasági ipariskolája fenntartásához - többször részesült uralkodói elismerésben, dicséretben. Gazdászati, iskolaszervezői és tudományos eredményei tevékenysége színhelyére, Szarvas mezővárosra és a környező vidékre is felhívták a figyelmet, amint ezt már egy ismeretlen szerző leszögezte, aki 1804-ben Tessedik mintagazdaságának bemutatása mellett beszámolt egyéb Szarvason látott, tapasztalt dolgokról is.

147 A Magyar Hírmondó több alkalommal tájékoztatta olvasóit Tessedik iskolájáról. 1792-ben egyik cikkírója örömmel jelentette, hogy van még Békés vármegyében más is, amiről tudósíthat a lap: ez a csabai selyemfabrika.

148 Muskatirovics János pesti városi tanácsos, gazdasági szakíró véleményét pedig önéletírásában büszkén idézhette Tessedik: "Példát vegyen a mi népünk a Békés vármegyei szarvasiakról és más két-három szomszéd helységekről, melyek a tudós és nagyérdemű Tessedik Sámuel úr példás tanítása szerint nemcsak maguknak sok kövér tejet, vajat és sajtot nyernek, hanem a pesti piacra is annyit hoznak, hogy bátran lehet állítani, mint három Pest-Pilis-Solt összekapcsolt vármegyéknek lakosai."

149 Tessedik maga, bár megyeleírást nem állított össze, munkáiban előszeretettel hozott példákat a jól ismert tiszántúli vidékről.

150 A parasztember Magyarországban című könyvében az itteni gazdálkodás, népélet és művelődési viszonyok kritikus bemutatásával igyekezett bizonyítani az elmaradottság, a káros szokások és a tudatlanság megszüntetéshez vezető ésszerű rendszabályok és reformok bevezetésének szükségességét. Kora problémáinak megértése és feltárása céljából a történeti folyamatokra is figyelmet fordított, szembeállította egymással a múltat és a jelent. A XVIII. század első évtizedeitől kiindulva felvázolta a Harruckern uradalom területén az 1780-as évekig bekövetkezetett fő változásokat, képet adva a korábban "magyar Kánaán"-nak nevezett vidék metamorfózisáról. Látta az időközben végbement fejlődést, a népesség sokszorosára növekedését, öt-tízezer lakosú helységek létrejöttét, a jobbágyok kedvező helyzetét a Harruckernek birtokán (ezt ideálként állítja az olvasó elé), de főleg a szaporodó gondokat: az extenzív gazdálkodást nem lehet a régi módon sokáig folytatni, nincs mód a művelés alá vett földterület további kiterjesztésére, a gabonatermelés térhódításának az e vidéken dívó szilaj állattartás látja kárát, gátat állít a fejlődés elé az újraosztásos földközösség és a nyomáskényszer, a régi településmód és határhasználat stb. Ha Markovicz korábban arról számolt be, hogy "nem ritkán látni mifelénk olyan parasztot, akinek 60-70-80 marhája, 2030 vagy még több lova van, azután saját gulyása, saját kondása, 300-400 vagy még több pozsonyi mérő gabonája", Tessedik úgy vélte, hogy kellő intézkedések és változtatások hiányában "a paraszt jó állapotja lassan-lassan nyomorúságba hajol". Markovicz leírta verses krónikájában, hogy a tájon egymást érő szállások már valósággal falvaknak 147 Einige Bemerkungen auf einer Durchreise über Szarvas - Patriotisches Wochenblatt für Ungern. 1804. IL k. 273-288. 148 1792. 2 szakasz. 67-70. 149 In: Tessedik Sámuel és Berzeviczy Gergely: A parasztok állapotáról Magyarországon. 26-109. 66. Muskatirovics értekezése: "Rövid gondolatok..." Buda, 1804. 36-37. 150 Folyóiratcikkein, a már idézett Önéletíráson és a Szarvasi nevezetességeken kívül elsősorban A parasztember Magyarországban c. művéről (amelyet az előbbiekkel jelentettek meg legutóbb) van szó. 89