Bél Mátyás: Békés vármegye leírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. (Gyula, 1993)

DUSNOKI JÓZSEF–KERESKÉNYI MIKLÓS: BÉL MÁTYÁS KÉZIRATOS MEGYELEÍRÁSÁTÓL A MEGYETÖRTÉNETI KUTATÁS ELSŐ VIRÁGKORÁIG - II. Békés vármegye leírása (Forráskritikai észrevételek)

A speciális részben központi, aránytalanul nagy szerepet a gyulai vár 1566. évi ostroma kapott, amely Bél pótlásaival együtt az egész megyeleírás harmadát adja. Ez a fejezet az, ahol Bél rendkívüli történelmi műveltsége leginkább érvényesült. Az Adparatus szerzőjének nem jelentett gondot a források igen széleskörű ismeretében bővíteni az alapmunka írójának szintén nem lebecsülendő forrásanyagát. A visszafoglaló háborúkról is pontosabbak, konkrétabbak az ismeretei a pozsonyi tudósnak. Ugyancsak a történelmi tudás nagyobb mélysége ragadható meg a településekről leírtakban is, hiszen betoldásainak többsége ilyen természetű. Kivételt talán csak Gerla (Gella), Doboz és Köröstarcsa jelentenek, amely részekben több az aktualitás, a konkrétum. A mű végén kerültek felsorolásra a prédiumok (elhagyott falvak, pusztahelyek). A több mint hatvan nevet tartalmazó lajstrom alapos feltáró munkát tükröz. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy a szerzők személyesen is bejárták a területet. A prédiumok egymás utáni felsorolása térképen követhető, három hurokra felfűzhető útvonalat alkot. Ez a jelenség már eleve feltételezi, hogy régi összeírások alapján dolgoztak. A feltevést pedig egyenesen bizonyítja, hogy olyan határrészek is szerepelnek a felsorolásban, mint "Barátutea", Püski, Verebes, amelyek Gyulához, illetve Békéshez kapcsolódtak a XVI. század törököt nem látott időszakaiban. Ezeket a neveket már nem ismerték a XVIII. században, így nem szerepeltek a Harruckern János Györgynek adott adomány levelekben sem.

72 Arra nézve, hogy Bél és munkatársai nem jártak a megye területén, avagy annak nagy részén, bizonyítékként említhető Dancsháza besorolása a megyebeli pusztahelyek közé. A Nagyrábé közelében elhelyezkedő határrész ekkor már Bihar vármegyéhez tartozott. Hasonló a helyzet a cséfányi puszta esetében is, amely a XVI. században még Békés vármegyéhez, de a mű megjelenésének idején már Heveshez kapcsolódott, bár azzal területe földrajzilag nem függött össze. Bizonyítékul szolgálhat emellett még Alsó és Felső Doboz említése is. Doboz 1713-ban népesült be, lakosai a régi Felső Dobozt ülték meg. Ezért nem lehetséges, hogy egyszerre létezett, miként a szerzők állítják, Doboz falu, valamint Alsó és Felső Doboz prédium. Azt, hogy a felsorolás nem személyes tapasztalásra hanem forrásmunkára épült, jól bizonyítja az 156l-es összeírással történő összevetés is.

73 A névanyag sorrendisége és mennyisége szinte teljes egészében azonos. Bél Mátyás saját kezű betoldása a felsorolás végén ugyancsak megegyezik a fentebb jelzett összeírás záradékával. Az elírások, mint Szama, amit Simára javított, avagy Hyama, ami Csarna elírásából származik, s amit munkapéldányában apozsonyi tudós lehúzott, mint ismeretlen helyet, szintén erre vallanak. 72 Az 1723-as.adománylevelet idézi Karácsonyi: i.m. 1.420., valamint OL P 418. A

I. Fase. B. No. 5. 10. Az 1736-os adománylevél megtalálható az OL P 418. DD-I. jelzet alatt. 73 Az 1561 -es összeírás több változatban ismeretes. Bizonyos az is, hogy létezik még több - általunk nem ismert - átirata is. Az általunk használt összeírás OL P 418 18. es. Fase S 26. jelzet alatt található. Ez az a változat, amely a leginkább megegyezik a Haan Lajos által közölt összeírással (Haan: Diplomatarium Békésiense. Pest, 1870. 176-180.) Az általunk használt, 1736-ban hitelesített másolatban 2 helységgel több szerepel (Szana és Szénás), egyébként teljesen azonos a Haan által publikált változattal. Az összeírás további változatai megtalálhatók: OL P 418.46. es. Fase. V. 27. 1560., 1563-64; az 1746-ban készült átirat jelzete OL P 418. 49. es. Fase. DDI. 13. 1560. 1561. Az összeírások nem mindenben azonosak. Az általunk használt változatban 63 település és 13 divertikulum, a többiekben 57 és 61 település, 13 ill. 14 divertikulum szerepel. 62