Bél Mátyás: Békés vármegye leírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. (Gyula, 1993)
Jegyzetek a megyeleíráshoz
39 A közmagtárak, gabonaházak (éléstárak) feladatáról, szükségességéről, általában a gabonakereskedelem föllendítéséről Bél Mátyás (ill. munkatársa, Matolai János) már 1724-ben írt egy rövid értekezést. Lásd: Bél Mátyás: Magyarország népének élete 1730 táján. (Összeállította: Wellmann Imre) Budapest, 1984. 443-445. 40 A szlovákok több földet szántottak. Lásd a tanulmányt! 41 Főként Bécsbe szállították - évente ezerszámra - a teknősbékákat. 42 Tudomásunk szerint csak Gyulán élt együtt a magyar, oláh és rác nemzetiség. 43 Az oláhok életviteléről részletesen írt Bél Mátyás Bihar megye leírásában. Bél Mátyás: Bihar megye leírása (Csorba Csaba, P. Szalay Emőke). A Bihari Múzeum Évkönyve II. Berettyóújfalu, 1978. 67-70. 44 A vármegyei forrásokban 1725-ban fordul elő először a cigányok neve. 1731-ben a gyulai uradalomban egy vajda kormányzása alatt éltek és elég számosan lehettek, mert 27 Ft-ot fizettek a földesúrnak. A vármegye 1725-ben azt jelentette a Helytartótanácsnak, hogy a lakosok ruházatukról, lakásukról maguk gondoskodnak, ami kevés vasszerszámra szükségük van, azt megcsinálják a cigányok. Karácsonyi: Békésvármegye... I.; Haan Lajos: Regesták Békésvármegye közgyűlési jegyzőkönyveiből. Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat Évkönyve (továbbiakban: BRMTÉ) X. 104. 45 Vulcanus a tűz és a kovácsmesterség istene a rómaiaknál. 46 A török előtt, 1525-ben egy adat szerint 12 céh működött Gyulán, de ez a szám Bácskai Vera szerint túl nagy, mivel csak a legnagyobb szabad királyi városokban volt ily an nagyszámú céh. A török kiűzése után, 1720-ban még nem volt mesterember a megyében. Egy 1723. évi összeírás 13 mesterséget űző személyt említett meg. Ennek ellenére a vármegye 1725. évi jelentésében csak a kovácsmesterséget űző cigányokról számolt be, egyéb iparosokat nem említett. Ennek ellentmond az a tény is, hogy 1727-ben a gyulai csizmadiák céhe a nagyváradi csizmadia céh alapszabályát terjesztette be a vármegyéhez és kérte, hogy iktassák azt jegyzőkönyvbe és tegyék közhírré. Az itteni lábbelikészítők kevesen voltak és szegények, így nem tudtak külön céhlevelet váltani. Erre majd 1756-ban került sor, amikor megalakult az első XVIII. századi Békés vármegyei céh - a gyulai csizmadiáké. (Bácskai Vera: Gyula gazdasága és társadalma a XV-XVI. században. Gyulai Füzetek 3. Gyula, 1991. 14-15.; Hanzó Lajos: Feudalizmuskori árutermelés és iparfejlődés Békés megyében. Gyula, 1959. 10.; Békés Megyei Levéltár 1723. évi összeírás; Haan: Regesták... BRMTÉ. X. 104.; Karácsonyi: Békésvármegye... I. 447.) 47 Gyula 1694. évi visszafoglalása után a megye nem került polgári közigazgatás alá, hanem mint fegyverrel visszahódított területet, a Bécsben székelő Udvari Kamara budai igazgatósága alá rendelték. 1965-től a gyulai udvarbíróság és harmincadhivatal élén Lindner Keresztély Ferdinánd, császári számtartó állott. Az ún. gyulai kerület 1715-ig a Kamara igazgatása alá tartozott. Bár I. Lipót 1699. december 2-án kinevezte Löwenburg János Jakab udvari és kamarai tanácsost a megye főispánjának és 1700. március 29-én be is iktatták, valamint megtartották az első helyreállító közgyűlést Nagyváradon, Löwenburg csak helyettest küldött. Megválasztották az első tisztikart is (az alispán Olasz Mihály, a jegyző Lajos Mihály, a szolgabíró Orbán János lett). 1700. áprilisától Gyula várában több megyegyűlést tartottak. A császári számtartó Lindnerrel állandó viszályban állott. A tényleges restauráció az 1715. május 10-én szentesített 92. te. alapján történt meg. Ennek előzménye azt volt, hogy III. Károly koronázása alkalmával, 1712. május 22én megesküdött, hogy egyesíteni fogja a visszahódított területeket az országgal és július 11-én külön is megígérte, hogy Arad, Békés, Csongrád és Csanád vármegyéket Magyarország többi, alkotmányosan kormányzott részeihez kapcsolja. Az 1715. évi hivatalos újjáalakulás után a megye területe továbbra is a fiscus (királyi kincstár) birtokában marad. A vidék teljesen néptelenné soha nem vált, bár rettenetes csapások rázkódtatták meg. A török kiűzése után hamarosan benépesült 31 helység, amelyek újbóli elnéptelenedését a gyulai rác katonaság kegyetlen dúlása okozta (lásd még a 33. jegyzetet!). A Rákóczi-szabadságharc alatt igencsak 34
