Bél Mátyás: Békés vármegye leírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. (Gyula, 1993)
DUSNOKI JÓZSEF–KERESKÉNYI MIKLÓS: BÉL MÁTYÁS KÉZIRATOS MEGYELEÍRÁSÁTÓL A MEGYETÖRTÉNETI KUTATÁS ELSŐ VIRÁGKORÁIG - V. Békés vármegye felfedezése
megyére kiterjedő "egyházi vidék" (egyházmegye) történetének áttekintését megkísérlő kéziratos munkára térünk még ki. Szerzője, Kiss Bálint élete ugyan a Csongrád megyei Szenteshez kötődött, ahol 1799-től 54 éven át lelkészkedett, születési helye azonban a Békés megyei Vésztő volt. 192 Debreceni tanulmányai után rectorként működött is ott néhány évig, majd 1798-tól a jénai egyetemen tanult, ahonnan visszatérve megválasztották szentesi lelkésznek, 1836-ban pedig a békés-bánáti ev.ref. egyházmegye esperese lett. Kiss Bálint érdeklődése univerzálisnak mondható, ezt bizonyítja pedagógiai, gazdasági, nyelvészeti, történelmi, vallási tárgyú stb. könyvei, folyóiratcikkei és kéziratban maradt írásai hosszú listája, de említett kézirata is, amely négy kötetben dolgozta fel a békés-bánáti egyházmegye történetét. 193 Szerzője nem az egyházmegye területén található református eklézsiák, illetve települések történeti adatait kívánta összegyűjteni és krónikájukat, földrajzi-statisztikai leírásukat egymás után sorakoztatni. Művében az egyházmegye és általában az itteni egyházszervezet, egyházi viszonyok történeti ismertetését adja, összekötve ezt a magyar református egyház történetével. Úgy tartotta, hogy "a vallás és a haza története nem elválaszható", ezért nála az egyháztörténet egybeszövődik a "polgári történettel", az egyházi állapotok ismertetéséhez művelődéstörténeti fejezetek is csatlakoznak. Egyházmegyéje története sem emelhető ki "a haza közönséges históriájából", mert nem is érthető meg az utóbbi adatai nélkül, amelyek megvilágíthatják az ország e részének múltját, ahol oly kevés forrás maradt fenn a XVIII. századot megelőző időkből. Áttekinti e terület földrajzi viszonyait és lakói történetét, kezdve a honfoglalás előtt itt élt népeken és folytatva a letelepedő magyarság történetével. Röviden ismerteti a három vármegyét, Békést, Csongrádot és Csanádot, amelyekre a békés-bánáti egyházmegye kiterjedt, valamint egy-egy forrás alapján (pl. a Váradi Regestrum vagy összeírások segítségével) a Szent István kora óta e vidéken létrejött és a különböző időszakokban itt fennállott helységeket, illetve a reformáció korától fogva létesült református egyházakat egészen 1830-ig. Egy nagyobb vidék régmúltjáról összegyűjtött számos forrásadata és saját kora egyházi, művelődési viszonyainak leírása egyaránt érdekessé teszik Kiss Bálint kéziratát. A honismereti irodalom előbb ismertetett helyi termése bizonyos fejlődési tendenciákat jelez, amelyek kezdetei már a XVIII. század utolsó évtizedeitől mutatkoztak, majd folytatódva a századforduló után a reformkorban bontakoztak ki és hoztak számottevő eredményeket. Megállapítható, hogy fokozatosan bővült a szűkebb pátria történetét, korabeli földrajzi és statisztikai viszonyait leíró értelmiségiek és a publikált munkák száma is. Békés megyéről írva Magda Pál már utalt könyvében arra, hogy "egy időtől fogva az emberi elmét itt is nagy mozgásba látni". Szerinte ez kivált az evangélikusok "nagyobb kultúrára s elmebeli tökéletességre való törekedésekben" nyilvánult meg. Konkrétan Tessedik munkásságára és a mezőberényi, utóbb Szarvasra áthelyezett gimnázium felállítására hivatkozott. Magasabb iskola létesítésére azonban Gyulán és Békésen is történtek kísérletek, 192 Életéről: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp. 1899. VI. k. 269-271. és Haan Lajos: Jena hungarica. Gyula, 1858. 118-119. 193 Kiss Bálint: A Helv. hitvallású Békés-Bánáti Egyház Vidék földje-lakosai-Vallás-tudomány és polgári történetének emléke. Szentesen, 1836. I-IV. k. (A Tisztántúli Ref. Egyházkerület Nagykönyvtára) A kéziratból egy bő válogatás kiadására most került sor: Kis Bálint: A békés-bánáti református egyházmegye története (1836). Bcs.-Szeged, 1992. Közreadják: Gilicze László és Kormos László (Dél-alföldi évszázadok 5.) 100
