Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése (Sümegi György)

magyarázhatja. A 20-as években 1-2 oldalas, jobbára udvarias hangú leveleket váltanak, s az is kiderül már ezidőtt, hogy Kner a magárahagyottabb, a jó szóra, a levélre éhesebb, a kapcsolattartásra mintha neki lenne nagyobb szüksége. Legföljebb pár napig hagyja megválaszolatlanul a megkapott Fülep-sorokat. A művészetfilozófussal előfordul, hogy hetekig, esetleg hónapokig nem válaszol - betegség, munkái összetorlódása és sokféle hivatkozással. Bizonyos, hogy levelezésükben Kner a gyorsabb, pontosabb, szinte menetrendszerűen precíz, a maga és a világ gondjairól, bajairól részletesebben beszámoló. Fülep véleményét is kéri, elkészült munkáiról, kiadott könyveiről a szigorú ítéletet-bírálatot is áhítja a könyvművész. Noha Fülep a levelezés kezdeményezője, összességében mégis Kner az aktívabb levelező. Az is igaz persze, hogy egy-egy levél ön- és korfestő értéke nem a terjedelemben rejlik, hanem mondandója fontosságában, igazságértékében. Fülep a rövidebb-frappánsabb, dühösebb, kíméletlenebb fogalmazó. Kner gyakorta részletezően körülír, érzékenyen rajzol meg apró momentumokat az EGÉSZ, az ő teljes helyzete minél érzékletesebb bemutatása kedvéért. Helyenként szinte moncmániásan ismétli, részletezi a háborúba süllyedő ország rossz gazdasági helyzetét, közgazdasági és ipari mutatói fokozatos romlását, saját helyzetének - ebbe mindig beleértendő a gyomai officina teljessége, az üzem egésze, a munkások együttese ugyanúgy, mint az egész Kner család egyre borúsabb, kilátástalanabb alakulását. Mindkettejük biztos hivatkozási pontja, fixált kiindulási alapja a szellem utolsó szabad időszaka, a 10-es évek egészen szűk időre, a háború elé torlódott néhány éve. Az utána következő időszakot, az ellenforradalmi korszakot, a Horthy-érát, a 20-as, 30-as éveket mindketten torzult időnek, határozottan a rossz felé elbillent történelemnek látják és láttatják, szellemiekben és emberségben egyaránt csonkábbnak, a századfordulóhoz képest kisebb értékű kornak. Az idő szorításában a könyvtervező és könyvkiadó Kner Imre joggal borúlátó, noha azt is éleselméjűen tudja magáról s az egész vállalkozásáról, hogy ami jót és fontosat csinált, azt a körülmények ellenére, azokkal dacolva teremtette meg. Jellemző ellentmondásként rögzülhet művelődéstörténetünkben a tanulságos tény: egy kulturálisan is ellentétektől feszülő időszakban is létrejöhet magas igényű művészet, ahogy Kner kezén a 20-as években a magyar tipográfia magasiskolája született meg. Gyoma tradíció és állandóság a Knerdinasztia történetében és a magyar nyomdászattörténetben is. Kner Imre a hagyomány talaján válhatott a tipográfia megújítójává, iskolateremtővé, a kor legjobb európai könyvművészeti törekvéseivel rokonszintű alkotóvá. Sűrűn szétküldött leveleivel szellemi kondícióját, eleven érdeklődését, szakmai frissességét is biztosította, összeköttetést nyomdája háttériparával, papírgyárakkal ugyanúgy, mint szakmai fórumokkal, a megrendelők széles körével (Trianon után jelentősen megcsappant ez is, hiszen megrendelői nagy részét elveszítette a nyomda), barátokkal, ismerősökkel, családtagokkal, nyomdákkal, írókkal, szerkesztőkkel (Kozma Lajos, Lesznai Anna, Móricz Miklós, Földessy Gyula, Móra Ferenc, Buday György, Kodály Zoltán, Szabó Lőrinc). Kner máig kiadatlan teljes levelezésében

2 külön fejezet ez a szinte teljes történeti periódust átívelő levélpárbeszéd Füleppel. A Medina, Dombóvár, Szekszárd, Baja és az 1927-től Zengővárkony őrhelyekről postázott Fülep-levelek, levelezőlapok egy összefoglaló, igazságtevő elme megnyilvánulásai. A személyében szinte intézménnyé vált (lásd pl. egyke vita, a baranyai magyarság pusztulása okainak föltárása, a népi írókkal tartott kapcsolatai, fontos szerepe a Válasz elindításában) Fülep dühét, gondjait, ötleteit, a tennivalók, a megcsinálandó, hiányzó könyvek (pl. népszerű Petőfi-kiadás, a népi írók, Vas István és mások írásai kiadásának szorgalmazása) iránti olthatatlan tennivágyását továbbították Gyomára. S mindketten érzékenyek