Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

jelentőségéről, és bemutatom benne egy oldalpáron szembeállítva a szűk és bő szóköz közti különbséget. Amikor a „számolásba szedés", vagyis az akkordmunka volt divatban, s a sietős újságmunka mellett szokták meg a szedők azt, hogy inkább „kihajtanak", mint „összehúznak" a szedés közben. Ez gyorsabb és könnyebb, kevesebb próbálgatást és gondolkodást kíván, s a vezetőknek pedig mindegy! Az én szedőim között egyetlen új ember sincsen, a legújabb is vagy hat éve van itt, és még mindig naponta kell mondani nekik, hogy inkább szűken, mint tágan szedjenek, annyira nincsen ma már ez iránt érzék a szedőkben. A Goethe betűjénél van egy technikai ok is, amely miatt nem lehet szűkebben szedni, de ennek megmagyarázásával nem akarom most untatni. Most pedig sorra veszem kedves levele tartalmát: nagyon örülök, hogy Ön úgy találja: igazam volt a Csipio Paprikánusz-féle vitában. Az Ön véleménye nekem rendkívül fontos, mert nem tudok itthon embert, akinek van érzéke, komolysága és érdeklődése ezek iránt a problémák iránt, talán az egy Kozma Lajoson kívül. Persze abban is igaza van, hogy nem érdemelte meg az illető úr. De egyrészt nagyot akartam ütni rajta, másrészt ingerelt az a példátlan szemtelenség, hogy valaki személyes jellegű támadást névtelenül intéz, és azt meri mondani, hogy „elég egy pillantást vetni a múltak könyvébe", s ezt nekem, aki sokkal többet vetettem bele, mint ő, aki a történelmi szemléletnek, a tradícióhazugságnak köszönheti az existenciáját. De legfőképpen: a vita alkalom volt nekem arra, hogy erre a tárgykörre való gondolataimat és tapasztalataimat rendezzem. - Végül még egy motívum. Mialatt ez a vita folyt, csinálta ő a kölni kiállítást, nagy állami apparátussal, pénzbeli támogatással, közköltségen való kiutazással (állítólag fiastul), amíg én előtte való évben saját költségemen csináltam a leipzigit. Az enyémnek komoly hatása volt, az övében volt az idegenforgalmi propagandától az irredenta statisztikai grafikonokig minden, csak az nem, aminek lenni kellett volna: európai színvonalú nyomtatvány. így aztán megnyitás előtt tíz nappal üzent, hogy adjak egy csomó nyomtatványt, amire csak azzal a kikötéssel voltam hajlandó, hogy azokat nevem alatt, külön állítja ki. Mivel előbb az volt az álláspont, hogy nem cégenként elkülönítve, hanem keverve állítják ki az anyagot, előbb nem adtam. így aztán kénytelen volt az én két mappámat külön kitenni. - Egyébként a vitában való védekezése, egész módszere nagyon jellemző rá nézve. Még az utolsóban is hazudik, mert a Hajnal-féle írástörténet,

3 amelyet nagy nehezen megszereztem kölcsön, pontosan ő ellene bizonyít. Ami mármost azt a bizonyos könyvet illeti, természetesen évek óta foglalkozom vele. De hol azt hiszem, hogy még sokat kell addig tanulnom, hol úgy érzem, nem tudnám csak arra korlátozni az anyagot, amit várnak tőlem, hanem világnézetileg is színt kellene vallanom, hol pedig időm nincsen rá. Megígérem, hogy amint lehet, foglalkozom a tervvel, és kérni fogom az ön segítségét hozzá! Németben két ilyen könyv van: Bauer könyve: Das Buch als Werk des Buchdruckers és Renner: Typographie als Kunst.

4 Én mindegyiken túlmenőt akarok adni, és nem egészen olyat, mint ők, mert én nyomdászabb vagyok náluk. Hogy szükség van-e ilyen könyvre, az nagy kérdés. Nem hat, nem használ, és a fő baj: nem fizetik meg úgyse a kvalitást. De talán kötelességem megcsinálni. Majd meglátjuk. Ha élünk és ha hagynak, a nyáron foglalkozom majd vele megint. - Van egy csomó itt-ott megjelent cikkem, azokat akarom összefoglalni, csak azon gondolkozom, hogy változtassak, vagy adjak neki elevenebb jelleget azzal, hogy időrendi sorrendbe sorakoztassam fel azokat a cikkeimet, amelyek nyomdai, művészeti, technikai, gazdasági, organizációs kérdésekkel foglalkoznak, és tegyek-e mindegyik elé egy-egy oldalt, amelyben elmondom, mi52