Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

30 Zengővárkony, [i]932. IX. II. Kedves javíthatatlan Barátom, megkaptam küldeményét a levéllel, s mindkettőből azt látom - amitől, ismerve Önt, megvallom, előre tartottam -, hogy ön most lekötelezettnek érzi magát irántunk, amiért egy napot itt töltött, nem győzi köszöngetni, s töri a fejét, hogy hogyan viszonozza. Holott szerintem éppen fordítva van a dolog! ön volt az, aki utazott, fáradt, költött azért, hogy megszerezze nekem az önnel való találkozás és együttlétei örömét, amiért énnekem a kisujjam se kellett mozdítanom. Mert nem hiszem el, hogy önnek több örömet szerzett a velem való találkozás, mint nekem az önnel való. ön is, kevesed Magával, azt a világot jelenti és testesíti meg számomra, amelyben s amelyért egyedül érdemes élni - ezt a világot szétrombolták, s egy-egy robinsoni szigeten ülünk elszórva, s olykor-olykor integetünk egymásnak a zászlóval, amelyet még mindig tartunk. De milyen jó néha mégis találkozni s egymással kezet fogni - érezni is, hogy még vagyunk. Ezért hát nekem van megköszönni valóm, az, hogy eljött, s csak azt sajnálom, hogy oly kevés időt töltött itt. Hozzám való barátsága és ragaszkodása nagyon jólesik, s bár nem sokat találkoztunk, úgy viszonzom, mint régi, kipróbált, jól megalapozott barátságot; mert ez is, hogy evangéliumi szóval éljek, „nem e világról való." Szellemi kapcsolat, ami ma már hovatovább történeti emlék. Nekem ugyan minden emberi kapcsolatnál - családinál, vérséginél, nemzetinél stb. - előbbre való. Olykor úgy érzem, hogy a barátság görög ideáljának (persze a náluk olykor belekeveredő sexuális szál nélkül) én vagyok az utolsó képviselője. A küldeményt köszönöm, írását nyomban elolvastam - nagyon szép, nagyon jó, de hát hol van ma erre tér? s általában mire van ma? elszabadult Pasteur-intézet az egész világ. Hát bizony Gyomára szívesen elmennék egyszer, és szívesen koccintanék az öreg Knerrel is, akivel, azt hiszem, hamarosan összemelegednénk. De hát a szegénység mozdulatlanságra kárhoztat. Pestről volna alkalmas odamennem, ha egyszer fönt dolgom akad - de mikor megyek én Pestre? Az a helye a világnak, melyet legjobban utálok, s már katasztrofális dolognak kell lennie, ami engem Pestig kényszerít. A régi barátsággal és szeretettel Fülep Lajos A levél autográf, tintával íródott, i f. BML, XI. 9. Kner Nyomda ír. C/30. 51-52. 31 Gyoma, 1932. szeptember 14. Kedves Barátom! Szíves sorait őszinte örömmel vettem. Annak a rettentő szellemi izoláltságnak, amelyben élünk, és amelyet ön olyan plasztikus képpel szemléltet levelében, egyik legfőbb kára és veszedelme az, hogy az embernek semmiféle mértéke nincsen saját fejlődésére és teljesítményére nézve. Nem azért, mintha saját szerény egyéniségem fejlődésének olyan rettentő nagy jelentőséget tulajdonítanék, de az embernek mégis szüksége van arra, hogy érezze: helyes irányban halad-e, s teljesítményeinek, eredményeinek az-e csakugyan az 44