Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

21 Gyoma, 1931. április 27. Kedves jó Uram! Ne bosszankodjon ezen a histórián, igazán nem ér annyit az egész. Nekem is volt már egy nagyobb kellemetlenségem ezzel kapcsolatban, amely ugyanazon úrra

1 vezethető vissza. Istenem, milyen régen elsöpörte volna az ilyen embert egy szabad kereskedelmi rendszer szelleme, ahol nem lehet mérhetetlen közpénzekre és befolyásra támaszkodva experimentálni, hanem érteni is kell azt, amit az ember csinál! Én igazán csak Kollár Kálmán kérésére mentem bele a dologba, mert szimpatikus volt nekem az ő lelkesedése és ügyszeretete, s mert úgy éreztem, nem szabad visszavonnom támogatásomat az ügytől, de eleve tudtam, hogy rendes dolog úgyse jöhet ki belőle. E tekintetben nem is csalódtam, s azon csodálkoztam volna, ha másként lett volna. - Az egészből az a hasznom, hogy legalább egy sorozat a kiadványokból jó kezekben van. Tudom, hogy különösen az újabbakban sok a hiba, s hogy nem mindenben állhatnak meg az ön szigorú ítélete előtt, de gondolja meg: én sohasem a viszonyokból fejleszthettem ki azt, amit csinálok, hanem a viszonyok dacára hoztam össze nagy nehezen. Ez akkora különbség, hogy aki nem tudja, hogy és miként születtek meg ezek a könyvek, el sem tudja képzelni. Nekem elég az is, ha tudom, hogy örömét leli a könyvekben ott a hegyek között. Mert egyelőre még olyanok is kevesen vannak, akiknek legalább öröme telik a könyveimben. Igaza van önnek is, szegény Pethesnek is: nem érdemes. Ezerszer elmondtam már magamnak, s mégis mindig újra kezdem. Egy ilyen újrakezdést tartalmaz egy új akcióm, amellyel rá akarnám a vidéki vállalatokat nevelni arra, hogy modernebb, korszerűbb, eredményesebb propagandát fejtsenek ki. Űgy gondolom, nem lehet tétlenül szemlélni ezt a mostani krízist, kinek-kinek kötelessége próbálni valamit, kezdeményezni, szembeszállni a defetizmussal, a maga szűk kis munkaterületén. Ha egyszer ráér, olvassa el vagy nézze legalább át az egyidejűleg megküldött hat körlevelemet. Ha az eredményt látná, akkor ismét csak azt mondhatná, hogy: nem érdemes, de én mégis úgy érzem, ennél a századik újrakezdésnél is, hogy nem érdemes, de mégis muszáj. Addig legalább is, amíg az ember győzi erővel, energiával, muszáj, ha a helyzet még oly kilátástalan is. Csekey István járt nálam újévkor, mesélte, hogy járt önnél látogatóban. Én magam is évek óta tervezem, hogy egyszer egy kevés szabadságot lopok magamnak, hogy megnézzek néhány vidéki magyar várost. Pécset régen szeretném látni, s azt gondoltam, akkor kimegyek önhöz is egypár órára. De annyira rabja az ember az üzlettel járó ezerféle kötöttségnek és kötelezettségnek, hogy az ilyesmi mindig csak terv marad. Még egyszer kérem, ne bosszankodjon - azt se érdemes. így van, és nem másként, és ezen mi már aligha fogunk tudni változtatni. A viszontlátásig maradtam szíves, őszinte üdvözlettel az ön régi híve [Kner Imre] Gépirati levélmásolat, i'f. BML, XI. 9. Kner Nyomda ir. C/30. 35-36. 1 A hivatkozott „ugyanazon úr" - Czakó Elemér. 37