Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Függelék (Kner Imréné, Kner Mihály, Kner Zsuzsa levelei Fülep Lajoshoz)

Természetesen tudtam Mihálykával való levélváltásáról, épp úgy, mint a 44-es dolgokról. Azóta nálunk nagyon sok minden történt. Nagyon jó volna most hosszan beszélgetni mindenről, úgy, mint valamikor régen Gyomán. Eszembe jut, mikor Lajos bácsi elutazott tőlünk, visszafelé jövet Apu azt mondta nekem: „úgy volna érdemes élni, ha az Istenke adna erőt, egészséget, békét és minden hónapban egy ilyen vendéget". így szeretnék elmondani mindent, ami történt, de írásban ez szinte lehetetlen lesz. Nem akarok Mihály tettének

1 az okairól én írni, mert ő azt sokkal világosabban írta meg, mint ahogy én tudnám. Inkább, ha alkalmam lesz másolatot írni és meg tetszik engedni, el fogom küldeni a búcsúlevelét. Ha az Új Magyarországot olvasta Lajos bácsi, abban a lényeg úgyis benne van. Mégsem hiszem, hogy tettének ez volt az igazi és egyedüli oka. Meggyőződésem, hogy ezzel születni kell, és ha erre a hajlama megvolt, bármi más is kiválthatta volna, a legteljesebb békeidőben és Apuék életében is. Az egyetlen, ami elviselhetővé tette számomra ezt az utolsó és legnagyobb csapást, az a tudat volt, hogy ő itt soha nem érezte jól Magát, gyerekkorától fogva. Nem lehettem olyan önző, hogy azt kívánjam, éljen, hogy az én életemnek értelme legyen. Mert Vele együtt az is elmúlt. Élőhalottként csináltam végig az utolsó évet. Lajos bácsi tudja, amit kevesen értenek meg, hogy mit vesztettem. Nem egy Apát, nem egy Anyát és nem egy testvért. Olyan Embereket, akikből csak egy volt. Magam is keresztülmentem egy és máson, szóval minden jogcímem megvolt rá, hogy irigyeljem Mihályt, aki elég erős volt hozzá, hogy megtegye. Ez volt a helyzet, mikor a levelét megkaptam, és ezt a gondolatmenetet folytattam volna, ha akkor válaszolok. Gépiesen, de folytattam a munkámat, és most kezdem az utolsó félévemet az Akadémián. Ha Istenke úgy akarja, tavaszra meglesz a tanári diplomám. Most azonban másképp kell folytatnom. Ügy látszik, megvolt az értelme, hogy én megmaradjak, és most már azt is tudom, miért. Három hete volt az eljegyzésem valakivel, aki Ember, olyan értelemben, ahogy azt Kneréknél értették, és amiről azt hittem, teljesen kiveszett már.

2 Most már látom, hogy lehet élni, mert olyan lesz az életünk, mint a Szüléimé volt. Hogy aztán a vőlegényem még egész véletlenül nyomdász is - az már sok. Egyelőre 26 éves, és két hónapja saját nyomdája van. Erről pedig nem hajlandó lemondani. Nekünk meg kell mutatni, saját magunknak, hogy meg tudunk állni a saját lábunkon. Ha ez 1-2 éven belül sikerül, akkor meglátjuk, mit lehet csinálni Gyomával. Röviden így nézne ki a helyzet. És végeredményben azt kell mondanom, hogyha magam sem értem, hogy lehet ez, Nélkülük és az elmúltak után, de olyan boldog vagyok, ahogy azt ök szerették volna. Elnézést kérek, hogy ilyen sokára válaszoltam, de éppen most, az eljegyzés körül, ami egybeesett a colloquiumaimmal egyrészt, másrészt azzal, hogy a vőlegényem úgy látszik, már most kezdi Apu életének folytatását, és mindennap hajnalig dolgozik, ami azt jelenti, hogy én is itt vagyok a nyomdában éjszakánként - képtelen voltam hozzájutni az íráshoz. Még egyszer nagyon, nagyon köszönöm az érdeklődését és a nagyon jóleső levelet, sok szeretettel Zsuzsa Pesti címem: Kner Zsuzsa, Bp. IX. Lónyay u. 7.

1. 24. 264