Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Függelék (Kner Imréné, Kner Mihály, Kner Zsuzsa levelei Fülep Lajoshoz)

9 FÜLEP LAJOS KNER MIHÁLYHOZ Z[engő]várkony, [i]945- IX. 4. Kedves Mihály, a fordulat s a Pesttel való postai közlekedés óta állandóan tudakolom barátaimtól, tudnak-e valami hírt Magukról. Pár hete valaki ezt írta: „Kn. I. itthon van." Bármennyire örültem volna a hírnek, nem tudtam elhinni. Ha igaz, hogy Kn. I. itthon van - írt volna nekem! Most aztán Csekey István barátom hozta a hírt Pestről - akit a tudakozódásra megkértem -, éspedig megbízható forrásból, Erzsébettől, hogy Maga csakugyan itthon, sőt otthon van. örülök, hogy legalább egy! de hát a többi, apja, anyja, Zsuzsa? Rengeteget aggódtam, s aggódom miattuk, nyugtalan éjszakáimon sokat gondolok rájuk, hol reménykedve, hol kétségbeesve. Ha tud, vagy amint majd tud róluk valamit, bármit, kérem, írjon azonnal. Melegen üdvözli öreg barátja Fülep Lajos Autográf, postai levelezőlap. 1 f. BML, XI. 9. Kner Nyomda ir. B/13. 10 KNER MIHÁLY FÜLEP LAJOSNAK Gyoma, 1945. szept. 8. Kedves Bátyám Uram! Hálásan és meghatottan olvastam kedves lapját. Bizony nem sokan vannak Apám régi barátai közül, akik érdeklődnek sorsa után, vagy ha meg is teszik, rendszerint kiderül, hogy valamit kérni akarnak. - Beszámolok tehát mindenről, ami csak érdekelheti önt: Apámat mint internáltat, innen Nagykanizsára, majd Sárvárra vitték. Sárváron múlt év május 19-én adták át a németeknek, akik Auschwitzba szállították. Amiket innentől kezdve tudunk róla, azok több embernek nem egészen egybehangzó véleménye és híradása alapján összeállított feltevések: Minden valószínűség szerint az Auschwitztól néhány km-re lévő Monovitzban, az I. G. Farben legújabb gyárában dolgozott. Itt nem volt nagyon rossz dolguk, ami azt jelenti, hogy a koszttól csak a gyengébb szervezetűek haltak éhen, és aránylag kevés volt a kivégzés, és a veréseket is el lehetett viselni. De nem is ez a lényeges, hanem az - ezt saját tapasztalatomból tudom -, hogy akar-e élni az ember vagy sem. Ilyen helyen csak az akaraterő tarthat valakit életben. Apámnak megvolt hozzá az akaratereje, és úgy látszik nem adta fel lelkileg sem a küzdelmet. Az utolsó hír Róla az, hogy ez év január 19-én elindították Nyugat-Németország felé. Abban a transportban, melyben ő is volt, rajta kívül csupa 50 éven aluli munkabíró ember volt. Ha ő 55 éves létére odakerült, az azt jelenti, hogy még nagyon jó kondícióban lehetett. Erről a transportól annyi különböző hír van, hogy képtelenség a valóságot kibogozni. Egyik verzió: Berlin mellé kerültek, és az amerikaiaknál vannak. Másik verzió: Gleiwitz mellett az oroszok kezébe kerültek, és Oroszországban vannak kórháztáborokban. Harmadik: partizántámadás érte őket, mire a kísérő S S-legénység kiirtotta az egész csoportot. És így lehetne még folytatni soká. Mi mindenesetre bízunk és várunk. 262