Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Függelék (Kner Imréné, Kner Mihály, Kner Zsuzsa levelei Fülep Lajoshoz)

szerencsétlen hazának? Ugye becsületet szerzett annak a községének, amely most ezzel hálálta meg, hogy világhírnevet szerzett neki? Óh, hogy is folytathatnám én most azt, ami feltolul bennem éjjel és nappal. Nincsen bennem bosszú, nincs bennem harag, csak egy: ismerjék fel, mit tettek, Isten világítsa meg azoknak elméjét, akik elvakultan cselekedtek, mielőtt valami végzetes történhetne! Amint valamit megtudok, azonnal írok újra, de nem várhatok semmit hamarosan. Én, a törvény értelmében, nem utazhatom, s nem kutathatom fel, hova vitték, de állítólag valamelyik Pest környéki internálótáborba fogják vinni. Két csendőr kíséretében ment fel tegnap éjszaka, miután 16 napig itt sínylődött a drága Lelkem. Ha utazhattam volna, felmegyek azzal a vonattal, amelyikkel vitték, és addig ácsorogtam volna a toloncház kapujában, míg megtudom, hova viszik. De a csillagommal nem szállhattam fel Istenem, nem akarok rosszra gondolni, csak imádkozom. Ügy imádom, hogy nem történhetik baja, amíg én élek. És nekem most élnem kell, mert ha lehet, csomagokat kell küldenem, és erősítenem kell. Most is előttem van halálsápadt drága arca, drága két szeme, amint engem vigasztalt, engem bátorított Csodálatosan erős volt, és biztosított, hogy neki nagyon érdekes tanulmány lesz mindaz, amit látni fog, hogy biztosan tanulni fog mindabból, ami most rá vár, és még hasznosíthatja az életben Nem tudom, megírtam-e a másik fájdalmamat, hogy Mihályomat behívták, és vasárnap éjjel bevonult? Tegnap kaptam az első lapot a kis Fiamtól, hogy Debrecenben van, de onnan hamarosan tovább viszik, és értesít, hova írhatok. Normális körülmények között igazán csak büszke lennék, hogy egy ilyen derék, tisztességes, egészséges katonát adhatok az általunk annyira imádott hazának. De így? Sárga karszalaggal, csillaggal ásni, követ hordani, nem így álmodtam én ezt. Mihály bátran, büszkén ment el, azzal, hogy ő így is meg fogja mutatni, hogy ez a föld neki mindene, és éppen olyan imádattal fog ásni rajta, mintha nem volna megbélyegzett Vigyázni fog a földre, hogy annak ne fájjon semmi... Most már búcsúzom, félek, hogy nem lett volna szabad felzaklatnom egy ilyen igaz, drága jó Barátot. Bocsásson meg érte, de nem volt, kinek öntsem ki rettenetes fájdalmamat, és akkor azt hittem, hogy ha pár sorát adhatom Imrémnek, az jólesne Neki. Most már csak abban bízom, hogy hamarosan írhatok majd a Lelkemnek, és akkor legépelem a levélben az Ön páratlan melegségű levelének tartalmát. Biztos, hogy új lelket fog verni belé ez, hiszen most semmi nem érhet annyit, mint a baráti együttérzés, ami még hitet is adhat! Még csak annyit, hogy Imre úgy búcsúzott, hogy egyre azon töri a fejét, hogy hogy fog újra építeni A jó Isten áldását kérem Önre, Nagy tiszteletű Uram, és kérem, engedje meg, hogy sokszor írhassak, ha nem is mindig válaszol rá. Csak röviden fogom értesíteni az eseményekről. Egyébként ma van a nyomda átadásának napja is, de ez távolról sem fáj nekünk már. Ennél annyival több és nagyobb történt velünk, hogy semmiségnek tűnik az egész. Nagyon kevés pénz kell nekünk, s azt talán folyósíthatják majd, ha újabb rendelet nem törli el. Amit pedig csináltunk, az nem ebben a kis fészekben van letéve! Meleg szeretettel vagyok hálás híve Kner Imrénéje A levél gépim, autográf aláírással. MTAK Kézirattár, Ms 4588/154. 1 f. 1 Fülep Knerné által hivatkozott levele nincs meg. 256