Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

A levél autográf, kék tintával írta Fülep. i f. BML, XI. 9. Kner Nyomda ir. C/30. 336-337. 1 Kollár Kálmán. A bajai Kollár könyvkereskedő család tagja. Fülep bizonyára bajai működésekor ismerte meg. I70 Gyoma, 1944. március 251 Kedves Barátom! Izgalmas pár nap után vagyok. Hónapok óta alig termelünk. A télen a gyárak nem bírtak szállítani, egyik fajta ok miatt, most nem bírnak másik fajta ok, az új igazolási rendszer megszervezése miatt. így aztán a raktár végleg kiürült. - A statisztikám szerint évente kb. 6.000.000 példány nyomtatványt kell megtermelnem, s ebben az első negyedben sokkal kevesebbet termelhettem, mint kellett volna. Hat hétig dolgoztunk 5 órát 8 helyett (persze 8 órát fizettem), s majdnem az egész papírkészletet, még a vastartalék egy részét is felhasználtuk. Most aztán végre múlt hét végén értesítettek, hogy indul egy nagy vágón papírom. Vasárnaptól egy drukkban voltam folyton, jön-e vagy nem jön? Nem kerül-e bele valami kavarodásba? Hiszen 18 októberében úgy jártam, hogy három vágón papirosom rekedt lenn Szászsebesen, a Péterfalvi Papírgyárban, ami sohasem érkezett meg. - De akkor itthon mégis volt valami készlet. Ma reggel aztán beérkezett végre a papiros, s ezzel igen nagy kő esett le a szívemről. A fene egye meg, most se magammal törődöm, hanem a folytonossággal. Annyi esztendő alatt meg kellett tanulnom, hogy minden ettől függ. Ami mármost a horoszkópodat illeti: vigasztaló, hogy semmi rosszat rám nézve nem találsz benne, s most aztán már csak ki kell várni. Igaz, hogy ezzel is furcsa tapasztalataim vannak, már ti. a valódi és szakszerű horoszkópokkal, majd egyszer nyugodtabb időkben elmesélem, nagyon mulatságos dolog. Nem tudok ma részletesen válaszolni kedves leveledre, csak egypár dolgot. Amit a specializálódásról írsz, annak megvan az orvossága, nagyon is egyszerű, de most azt se írom meg. Amit meg az agyalágyult nyomtatványokról írsz, azt is nagyon jól ismerem. Tudom is, mi az oka, az, amit úgy hívnak, hogy „a felelősségtől való rettegés". Pedig olyan nyomtatvány, amelyben minden eshetőségre való rubrika legyen, úgy sincsen. - Hiszen engem is ezért esz a fene. Ha nem tudnád, a mi üzletünk azt a típust képviseli, amelyet úgy hívnak, hogy „AusKeferunggeschaeft", s ilyen az országban alig van, míg a külföldön igen gyakori. Kezdve a zárórendelkezésektől, mindig mindennel az a baj, hogy nem férünk bele a rubrikába. A rubrika pedig Prokrustes-ágy. A többit képzelheted. Amikor - s ezt tapasztalhatom rnindig - a legnagyobb jóindulattal igyekszenek segíteni rajtam a hatóságok, mert náluk tényleg mindig ezzel találkozom - akkor is sokszor nagyon nehéz megoldást találni. A költségvetésedre pedig eszembe jutott egy nagyon jó mondás. Tavaly mesélte nekem az endrődi szélmolnár, aki e minőségben tán az utolsó a megyében. Azt mesélte, hogy amikor Gyoma a Tisza vonala és a román mezőberényi vámhatár közé esett, s egy évig ide nem jött se vasút, se posta, s nem volt se nyersolaj, se benzin, se 249