Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

torn, ha így folytatódik. Egyébként még aligha messze nem vagyok attól, „hogy - mint írod - hamarosan már ez is csak rossz emlék marad." A klinikán olyan kitűnően dolgoztak, hogy eddig 16 (igen, tizenhat) bent hagyott szi­lánk (s nem is kicsi!) bújt ki (ez volt az elmúlni nem akaró gyulladásnak és fájdalomnak oka), s még mindig kell benne lennie, mert még mindig van gyulladás. S mindaddig nem lehet helyére fogat csinálni, egyik oldalon kell rágnom. Ez is elég nyomorúság, különösen nem tudva, mikor lesz vége. De minden részvétem a Nagyságos Asszonyé is, én tudom, miként senki más, hogy mi az isiász. Hogy nem tudnak már segíteni rajta? Kérdezek valamit a komámasszonyok stílusában: nem volna jó minden fogát megröntgeneztetni? mert néha egy kölesnyi gra­nuloma, melyről nem tudunk, okoz isiászt, vesebajt s hasonlókat. Ennyire eggyé va­gyunk szerkesztve ? öcsédről van-e valami új hír? Hálásan köszönöm a naptárakat - a döntő esztendőről! Most már nem messze vagyunk a „leszünk vagy nem leszünk"-től. Az ítélet már bizonyosan megvan, csak végre kell hajtani. Mindnyájatokat nagy szeretettel köszönt s ölel Fülep Lajos Autográf levél, kék tintával irta Fülep Lajos, i f. BML, XI. 9. Kner Nyomda ir. C/30. 313-314. Gyoma, 1943. december 21. Kedves Barátom! Na ugyan Teveled elbántak. Ügy látszik, rajtad akarta a Klinika megmutatni, hogy mit tud! íme, 1906 vagy 1907 tele óta, amióta én átestem ama elmesélt nyavalyákon, amelyek okozója 1901-ben egy aradi fogorvosdoktor volt, csak ennyit haladt a tudomány és a se­bészeti technika! Móricz Miklós mindig azt akarja nekem bebizonyítani statisztikai ala­pon, hogy feltétlen az új generációnak különbnek kell lennie, mint a régi volt, tekintve a világ haladását. Éppen nemrég is azt kifogásolta, hogy én nagyon szeretem a régieket, pe­dig íme itt van a dicső modern tipográfia az ő gépeivel. Persze, hogy azt írhattam rá, hogy a régi élt a maga primitív szerszámával, a mai meg visszaél a remek gépeivel. ­No de nem filozofálok tovább, mert íme fél egy van, reggel nyolc óta szakadatlan dolgo­zom, s ez így megy már hetek óta. Már annyit pereverálok, hogy meg se érted ezt a ko­pogtatmányt. ­Most röviden hát csak annyit, hogy a Kiadó engedélyével holnap elküldök Neked két Exodus-kiadványt. 1 Nem én adtam ki őket, én csak megoldottam a nekem adott tipográfiai feladatot. Nagyon szeretem a Te egészséges pofonjaidat, de ezúttal csak annyit jutass nekem belőlük, amennyire jussom van. Feleségemnél persze hogy az összes fogvizsgálat nem volt még meg. Miután eltöltött hosszú időt egy budapesti drága helyen, a Gellértben, a végén küldték azzal haza Gyo­232

Next

/
Oldalképek
Tartalom