Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

2 [Gyoma], [i9]2i. augusztus 22. Kedves Barátom! Óriási meglepetéssel olvastam kedves levelét. Már borzasztó régen nem hallottam ön­ről semmit sem, s majd elhűltem, amikor levelét olvastam. - Azt a luxust is csak Magyar­ország engedheti meg magának, hogy Fülep Lajos Medinán legyen református lelkész. ­Hiába, nagyon bővében vagyunk a tehetséges embereknek. Ami a felőlünk való rémhíreket illeti, azoknak kétharmad része igaz. Tudniillik, gé­peink és betűink kétharmad részét tényleg leszerelték és elvitték, s elvitték egész akkori papírraktárunkat is. Az ország megcsonkítása folytán pedig elveszett vevőterületünk két­harmad része is, és így elképzelheti, hogy milyen helyzetben vagyunk. Rosszabban, mint egy cég, amely kétharmaddal kisebb, mint mi voltunk, mert organizációs kereteink még mindig a régiek, és csak a régi színvonal elvben való feladása mellett lennének csökkent­hetők. - Elképzelhetetlenül kínlódunk tehát, én magam minden erőm megfeszítve kell hogy dolgozzam, a sokszor már egyéni teljesítőképességem végső határán járok, de fel nem adok semmit, inkább abbahagynám a munkát. ­Mivel irodalmi téren szabad véleménynyilvánítás, szabad hang nem lehetéges, hiszen mindenből politikát csináltak, nem lehet kiadványaimat egyelőre a régi irányban folytat­nom. Mást pedig, ami eddigi irányomtól való eltérést, elvfeladást vagy konjünktúrahaj­szolást jelentene, semmi szín alatt nem akarok csinálni, ezt az időt egy régi tervem fel­újítására akarom felhasználni. Számomra 1850-nel megszűnt a magyar irodalom egyelőre. De úgy látom, illetve régi meggyőződésem, hogy a magyar kultúra és a magyar társadalom egyik legfőbb betegsége éppen a tradíciótlanság - és úgy látom, hogy legnagyobb szelle­meink, akiket persze holtig destruktívakként üldöztek életükben, mindig a Nyugattal való szellemi kapcsolaton dolgoztak, az általános emberinek, az európaiságnak a bajnokai vol­tak. Az a hitem, hogy régi íróink igazán való megismertetése, helyes világításba való be­állítása, újrafelfedezése, ha az az iskolai nevelést, illetve a klasszikusok iskoláinkban való megutáltatását ellensúlyozni alkalmas volna, elsőrendű kultúrcselekedet lenne. ­A múlt évi három kis könyv 1 ennek a programnak az autaktja 2 volt, és egy kísérlet arra is, hogy a magyar könyvstílus, a tradíciókhoz kapcsolódó magyar tipográfia felé egy lépést tegyünk. Sajnos, anyagi erőnk és a mai nagy árak nem olyanok, hogy ezeket a törekvéseket tö­megkiadványokon valósítsuk meg. így ezeket is csak kis példányszámban, ha nem is ki­fejezett luxuskiadásként lehet megcsinálni. ­A tavalyi három kis könyv 600-600 példányban jelent meg, több mint fele nem kelt el. Idei kiadványainkat 1200 példányban, két másik sorozatot 600-600-ban nyomok. Hogy programunkat, melyen Király Györggyel 3 és Kozma Lajossal dolgozunk együtt, tisztán lássa, majd amint annyira leszünk, küldök részletes prospektusokat. ­A három kis könyvből nem küldtem szét a szokásos tiszteletpéldányokat, ezt anyagi helyzetünk nem engedi meg, csupán közelebbi barátaink kaptak azokból, de persze önnel kivételt tettem. - Elküldtem a három kis könyvet, kérem, fogadja szívesen. Meg fogja ér­teni, hogy mai helyzetem milyen, elszakítva attól a körtől, amelyben szellemi életemet él­tem, legkedvesebb munkatársaimtól, s hogy ez a fent explikált kiadóprogram sem egyéb, mint: - Medina. Elek Arthurnak 5 én is, feleségem is őszinte részvétünket akartuk küldeni édesanyja el­22

Next

/
Oldalképek
Tartalom