Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

Kedves Nagyságos Asszonyom! Ez ennek a levélnek első lapja, a látszat ellenére is, első lévén mindig a nő helye, akárhol van is. Ha késve is, de nagyon köszönöm kitüntető kedvességét, nekem igen nagy örömet szerző levelét. Hogy az együttléteit én is mennyire óhajtottam s óhajtom, bebizonyítottam - a következőt szeretném, ha nem az élysioni mezőn lenne, ahol, igaz, nincs vihar, jégverés és hó, de ahol a görög hősök árnyai mégse igazán boldogok, mert már egyéb dolguk sincs, mint hogy boldogok legyenek. Tervezgetésük tehát sógoráról való hír érkezésétől függ - ha ez megjött vagy jön, s valamerre útra kelhetnek, ahonnan Várkony nincs messzebb, mint volt nekem Pesttől Gyoma, akkor, úgy gondolom, automatikusan érvényesülnie kell a viszonosság elvének. Mindnyájukat szívből üdvözölve, kezét csókolja Fülep LJajos] Autográf, kék tintával írt levél, i f. BML, XI. 9. Kner Nyomda ir. C/30. 291-294. A Kner Imrénekírtak után „Kedves Nagyságos Asszonyom!" megszólítással Knernének külön írt Fülep. 1 Kner Imréné levelét lásd a függelékben. I46 Gyoma, 1943. július 29. Kedves Barátom! Leveleink keresztezték egymást, ahogy mondani szokták, nem tudom mi születik az ilyen keresztezésből.

1 Most sietve írok és röviden. A fene tudja, hogy és mint lesz, de úgy érzem, nem illik panaszkodni. Lehet, hogy igazad van, s mindenben a legnagyobb veszteség az, amit nem csinálhattam meg. Mert hisz tulajdonképpen minden elmúlik idővel, és a maradandó az emberből talán csak az, amit megcsinált. Nem tudom, mennyire figyelhetted meg, de a legfontosabb munkáimat éppen a gazdaságilag legnehezebb időkben csináltam. Olyankor, amikor a legsúlyosabb volt a gazdasági helyzet és a legnagyobb az anyagínség. De volt valami felfelé lendülő a korban, lehetett hinni a munka értelmében. Most az a nagy kérdés, hogy lesz-e akkor is még elég fiatalság bennem, amikor megint úgy fordul a dolog, hogy lesz értelme a munkának, mint pl. 1920-21-22-ben, amikor a Klasszikusokat és a Monumentát csináltam. De más volt a helyzet egészen: egyrészt velem volt Apám és öcsém, tehát az elvégzendő munkában hárman osztoztunk, a kenyérmunkák mellett juthatott tehát erőm és időm másra is. Másrészt pedig: volt kenyérmunka olyan és annyi, hogy el lehetett mellette venni anyagot és pénzt a kiadásra is. Mindezek mögött pedig még megvolt az a tévhit, hogy kell az embereknek, amit csinálok. Csak később derült ki, hogy nem kell. Hát majd meglátjuk, ha megérjük. Ami pedig a papirost illeti: nem akkora tétel az, hogy bármely vonatkozásban számottevő lenne. Azonban a tiszta famentes papirost fel muszáj volt használni, mert rendelet volt rá, s most már csak úgynevezett famentespótló van, 30% fatartalommal. Küldök itt 219