Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

Autográf, Anschau Antal (Pécsvárad) által kiadott, a zengővárkonyí ref. templomot mutató ké­peslap, i f. BML, XI. 9. Kner Nyomda ir. C/30. 283. 1 noctal - rövid hatású, közepesen erős altatószer I4I Gyoma, 1943. május 30. Kedves Barátom! Ma érkezett levelezőlapodból örömmel tudtuk meg, hogy épségben és egészségben hazaérkeztél, és az utazás, meg a szokatlan életmód fáradalmait kipihenhetted. Bizony, az eső nekünk is nagy öröm, nálunk is minden ettől függ. Ha nincs eső, nem tud a közigaz­gatás fizetni. Hiszen mindenki, aki itt él, annyira beletartozik a magyar sorsközösségbe, hogy még a fix fizetéseseknek is az időjárást kellene lesni, ha értenék ezt az összefüggést. ­El sem mondhatom, milyen öröm volt mindnyájunknak látogatásod, s milyen hálásak va­gyunk azért, hogy vállaltad az ideutazással járó sokféle személyes áldozatot. Végtelenül jól­esett annyi esztendő után elbeszélgetni valakivel, akinek a nézetei, a világszemlélete rokon a mienkkel, akinek ugyanazok a dolgok fontosak, aki ugyanott találja meg az élet értékeit, mint mi. Tudod, hiszen el is mondtam, meg is írtam nemegyszer, hogy milyen hálás vagyok Neked az életem folyamán többször kapott útmutatásért. De az utóbbi években annyira visszahúzódtunk az emberekkel való érintkezéstől, hogy azt szinte a lehető legminimáli­sabb mértékre szorítottuk. Nem akarjuk magunkat sem visszautasításnak, sem megalá­zásnak kitenni, inkább kitérünk előle, és ebben a tekintetben tán túlzottan érzékenyek is vagyunk. El is mondhatjuk, hogy jól megválasztottuk a barátainkat, e téren alig egy-két esetben ért csalódás, igaz, hogy azt is gondosan elkerüljük, hogy ferde helyzetbe hozzuk a barátainkat. De én magam is öcsém távolléte folytán el vagyok rekesztve a világtól, bará­taink is nehezebben mozdulnak, s még az a néhány ember is, aki néha eljött ide azelőtt, sokkal ritkábban jár erre. A személyes, illetve személyiségeddel összefüggő jelentőségén túl ez is fokozta látogatásod értékét. Milyen kár, hogy csak olyan ritkán találkozhatunk. Azt is sajnálom, hogy nem maradhattál tovább, ha idő lett volna rá, annyi mindent mutathat­tam volna, s annyi minden jut most eszembe, amiről nem volt idő beszélgetni, pedig sze­rettem volna tudni, miként vélekedsz felőlük. ­Az az érzésem, hogy láthattál itt most valamit, ami két generáció 61 éves munkája során jött létre, és sok tekintetben egyedül áll a világon, nemcsak Magyarországon. És az az ér­zésem, hogy ezt a valamit, ami egészen személyes dolgokon épült fel, a világ halálra ítélte, Kétszeresen örülök annak, hogy még valamennyire egy'darabban láthattad, s ezért szeret­tem volna többet megmutatni belőle. ­Szeretném tudni, hogy jól érezted-e magadat körünkben, és megérezted-e azt a szere­tetet és ragaszkodást, amit érzünk irántad. ­Ha időd és alkalmad van rá, szeretném, ha röviden megírnád azt is, hogy milyen be­nyomást nyertél a hétfő esti építész-találkozóból. Ez nagyon érdekelne, mert minden ilyen dolognak szimptomatikus jelentősége van. ­Mióta elmentél, elég sok izgalom jutott ki nekem. Akkor vasárnap érkezett meg a má­sodik ponyvarendelet. Tudod, hogy igen csekély készleteim vannak a kiadványaimból. 213

Next

/
Oldalképek
Tartalom