Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

nak rendes munkatársa, mert a fiatalok az utazgatás, a gyakori helyváltoztatás által szerzett tapasztalatok hiánya miatt itt nem tudnak kifejlődni, lelkileg lezüllenek, és intelligens munkatársakat ide hozni nem lehet. Csak családi alapon lehetne bevonni valakiket, de nem szeretem összekapcsolni a gyerekek boldogulását az üzleti tervekkel. Egyiket is nehéz ma megoldani, hát még kettőt együtt. És ennek ma bizonyos rendelkezések is útjában állanak. - Azt, hogy én meddig bírom, nem is sejtem, félek, hogy túlságosan visszaéltem több mint negyven évig a saját munkaerőmmel. De elvihetik a fiút is, aki pedig alkalmasnak látszik a munka folytatására. Unokaöcsém már bevonult, aki eddig legtehetségesebb tanítványom, s legjobban érti a tipográfiai részét annak, amit csináltam. Nagyon fáj látni, mint hull szét, mint vész el az, amit produkáltam, s mennyire hatástalan a mai magyar nyomdászatban és könyvtermelésben. A gyerekek és a feleségem sorsa is nagyon aggaszt - ha ők nem volnának, a magamé nem aggasztana. Sokszor úgy érzem, nagyon nehéz kitartani, de nagyon muszáj, és csak ezért bírom. Túlságosan sok van rám bízva. Szeretném tudni, hogy Ön hogy van, mit csinál, dolgozik-e valamin, s hogy a jövőt hogy látja, azt már nem merem megkérdezni. Nagyon jó volna megint találkozni, elbeszélgetni, de - sajnos - erre semmiféle kilátásom nincsen. Ha öcsém hazajön, hosszabb pihenőt akarok neki engedélyezni, de lehet, hogy nem is bírna dolgozni. Akik januárban látták, azt mondják, roppantul le van soványodva. Szegény, rettenetes telet csinálhatott végig, és ő bizonyos dolgokat lelkileg is nehezebben visel el, mint én. - Lehet, hogy sokáig nem is fog dolgozni tudni, s ha már tud, idő kell ahhoz is, amíg beletanul, mert sok minden megváltozott tavaly július óta. - Csak akkor mozdulhatok majd el, amikor már látom, hogy simán tudja csinálni a dolgokat, s akkor is csak kis időre. - Ma már egyre kevesebb ember tartozik hozzám, de egyre izoláltabban élek az itteni környezetemtől, s egyre inkább érzem a hiányát annak, hogy ezzel a néhány barátommal sem tudok beszélgetni. Ha nincs terhére, s hangulata van hozzá, írjon pár sort, s ezt előre is nagyon köszöni régi, őszinte híve és barátja Kner Imre A levél gépirat, autográf aláírással, K. I. ovális fejléces levélpapírján. MTAK Kézirattár, Ms 4588/138. 1 f. Ugyanerről a levélről másodpéldány: BML, XI. 9. Kner Nyomda ir. C/30. 275-276. 1 Landflucht - a faluból a városba özönlés ISS Z[engő]V[árkony], [19143. IV. 19. Kedves Barátom, mivel legutóbb azzal fejeztem be a levelem, hogy csak akkor írjon, ha majd könnyebben teheti, mint ahogy akkori leveléből következtethetőn tehette volna, most, hogy mégis írt, bár levele nem a gond és baj enyhüléséről, inkább növekedéséről tudósít, mégis azt gondolom, valahol valami lelki vagy idegi szelep megnyílt, s ha csak momentán is, egyet, szabadabbat szusszanthatott, s már ez is valami ebben a hóhér világban. 208