Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

kerülne rá a sor, hogy legalább mint felszabadult segéd, és ne mint tanonc menne el. így közben bármi történne vele, mint munkás megélhetést találhatna a hazatérése után, de ha mint tanonc megy el, akkor leszerelése után még előbb után kellene töltenie a tanoncidő hátralévő részét. A most érvényes rendelkezések szerint ugyanis csak azt lehet felszabadítani, aki tanidejének 4/5-ét kitöltötte, és ez február közepe táján telik le. Nagyon sajnálnám, ha Pesten nem találkozhatnánk, de ennek - sajnos - semmi kilátása nincs, mert öcsém távollétében nem mozdulhatok, szinte egy napra sem. Mindennap adódik valami rendkívüli és váratlan dolog, ma is éppen volt ilyen, szegény Anyámat egy főhadnagy, akit idehelyeztek, ki akarta szorítani a lakásából, a fennálló világos rendelkezések mellőzésével. Nagy nehezen sikerült - tán - megakadályozni. És az üzlet is produkál naponta meglepetéseket. Amit a jövőről és a végzetről ír, azt én is érzem. Sajnos, nem tudom, lehet-e tanulni a dolgokból, úgy, ahogy Ön gondolja. Nem is tudom, hogyan gondolja. Éppen ma is hallottam furcsa dolgokat, egy vezető alkalmazottam leánya Pesten van állásban, s egy nagy cégnél történt furcsa dolog vele. Az emberek igen furcsán gondolkoznak, egészen másként, mint én. Nálam olyan dolgok, amilyeneket naponta hallok, más cégek viszonyairól, soha elő sem fordulhatnak. És ezt nemhogy méltányolná személyzetem, hanem ellenkezőleg. Ebben az esztendőben is igen sok áldozatot hoztam értük, s ezt belátni nincsen hajlandóság. Attól félek, nagyon-nagyon keserű tapasztalatokban lesz még részem ebben a vonatkozásban, pedig saját személyemben szinte áldozatának nevezhetném magam annak, hogy mindig igen messzemenő módon érvényesítettem a szociális szempontokat. Az a küzdelem, amelyet ma folytatok, valóságos szélmalomharc, vagy annál is rosszabb, nem is két, hanem több malomkő között őrlődöm, egyre nagyobb és súlyosabb áldozatokat igényelnek tőlem több oldalról is, és ezzel szemben jogom, rendelkezési szabadságom, biztonságom folyton csökkenőben, mindig az az érzésem, hogy hajszálon függ minden, amit csináltam, a legnagyobb elővigyázatosság, gondosság mellett is, olyan korrekt és tisztességes üzleti politika mellett, amilyet alig folytat még vállalat az országban, sohasem tudhatom, mikor ütközöm valamibe, ami soha jóvá nem tehető dolgot idéz fel. Mégis dolgoznom kell, minden fenntartás és tartalék nélkül. Sokszor úgy érzem, nem múlhatott el felettem a szorongásnak ez a sok-sok esztendeje, s kérdés, meddig bírom, meddig bírhatom ezt a harcot, egyedül, öcsém távollétében és anélkül, hogy természetes, erre alkalmas és méltó munkatársam, a fiam segíthetne. Most is az a helyzet, hogy fűtőanyaghiány miatt rövidített munkaidő van az üzemben, ő háromkor hazamegy, én itt ülök még hétkor is, sőt most már majd még tovább, s őneki nem szabad segítenie, pedig mennyire szükség volna arra, amit munka közben tanulhatna. Hagyjuk ezt, nem jó róla gondolkozni és írni sem. Ezt a levelet ajánlva küldöm, mert több levelem elkallódott az utóbbi időben. Majd csak lesz valahogy, a fő, hogy az ember meg ne tántorodjon, és becsülettel tegye meg azt, ami a kötelessége, az utolsó pillanatig is. Szeretettel és barátsággal köszönti régi híve Kner [Imre] Gépirat, autográf aláírással K. I. ovális emblémás levélpapírján. MTAK Kézirattár, Ms 4588/136. if. i Haiman György öccse: Haiman Ferenc (1922-1945?). 1940-től nyomdász Budapesten. 203