Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

124 Gyoma, 1942. július 10. Kedves Barátom! Ezúttal én is hűtlen voltam. Közben más útitervet kellett megvalósítanunk. Lehetetlen volt mindnyájunknak elmozdulni innen, s Kislányomnak sürgős pihenésre volt szüksége. Ebben az évben elvégezte az V.-VI. különbözeti vizsgát a leány- és fiúgimnázium között, levizsgázott a VII. és VIII.-ból, és letette az érettségit. Hirtelen elhatározással június utolsó napjaiban elutaztam vele Kolozsvárra. Én tegnapelőtt érkeztem haza, ő még vagy tíz napra ott maradt. Nagyon érdekes volt Kolozsvár, kitűnő emberekkel ismerkedtem meg, s sok mindent megnéztem. Kelemen Lajos

1 levéltári főigazgató, Kolozsvár legnagyobb ismerője megmutogatta az Egyetemi Könyvtár régi kolozsvári nyomtatványait, s fentmaradt fametszeteket Tótfalusi nyomdájából. A ferences kolostorban láttam, sőt fel is nyitottam és újra becsuktam Kájoni János

2 régi csíksomlyói sajtóját, amelyen 1849-ben nyomtatták Bem plakátjait. Elmentem a Farkas utcai templomba, amelynek környékén volt Heltai

3

, majd később Tótfalusi

4 nyomdája, s felkerestem a házsongárdi temetőben Tótfalusi és Szenczi Molnár

5 sírját. Most nehezen tudok újra munkához látni, mert rettenetes a hőség, s a légnyomás itt sokkal nagyobb, mint Kolozsváron. De nagyon szép volt ez a tíz nap - nekem nagyon fontos dolog a hagyomány, és itt körülöttem nincsen. Ami volna, az is gyorsan pusztul. Sokszor rossz a lelkiismeretem, én sem gyűjtöttem össze elég gondosan mindent, amit kellett volna, de nem akartam soha szerénytelen lenni. Ma érkezett levele nagyon meghatott. Igaza van, nagy részben, abban, hogy régi emlékek kedvéért ragaszkodom Önhöz, de csak részben. Én azt hiszem, hogy régi baráti körünk sok tagjával nem tudnék többé harmonikus barátságban élni, mert nézeteink nagyon eltávolodtak egymástól. Én ma más pontról nézem a dolgokat, s sok mindent kipróbáltam, sok minden tanúságot szereztem, amit nem lehetne összeegyeztetni egyesek nézeteivel. Érdekes volt e tekintetben találkozásom Kolozsváron valakivel, aki ma is igen-igen nagy hálával gondol önre és a Nagytiszteletű Asszonyra, akik egyes-egyedül siettek segítségére, mikor bajban volt. Nem tudok az ő nézeteinek alapjára helyezkedni, ha mint embert nagyon tisztelem és becsülöm is. Ma elküldtem a Cassel könyvét, amelyet régen olvastam, de azt hiszem, sok mindent meg fog mutatni Önnek mai nézeteim alapindokaiból. - De azt is érzem, hogy a mi korunkban az ember már nemigen tud új barátokat szerezni, mert egyénisége túlságosan kész, és mert a kor megtanította arra, hogy nehezen higgyen az embereknek. Annak a baráti körnek volt azonban néhány igen nagy értéke, legfőként az, hogy ideáljait roppant komolyan vette, és hogy állásfoglalásaiban a komoly erkölcsi és Őszinte emberi célokat kereste. Nekem is sokszor van honvágyam ez után a kör után, habár én csak kültagja voltam azért, mert a vitákat nagyon sokszor nem tudtam követni - hiányzik belőlem az elvont dolgok megértésének képessége. Nem értek a filozófiához. Lehet, hogy Önhöz is ezek az emlékek és ez a honvágy hozott közel, de azóta kapcsolatunk más jelleget öltött. Kell az embernek valaki, akinek időnként beszámoljon, s akiről tudja, hogy külső sikereken túl a belső fejlődést, az erkölcsi célkitűzéshez való hűséget is keresi. És olyan kevesen vannak ma, akik értik azt, amit csinálnak, ön számomra az a valaki, akinek időnként beszámolhatok, s akinél most már egy hosszabb korszak eredményei vannak nyilvántartva. No meg, mint említettem már, Ön volt az első, akitől azt a bizonyos, termékeny, elindító pofont kaptam, Önnek tehát szinte kötelessége is az, hogy meghallgassa beszámolóimat. - Az évek folyamán megismertem gondolkozását, és láttam, meny196