Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

Vastam eí. Nagyon a hatása alá kerültem ennek, s szembe jut néhány hajnalba nyúló beszélgetésem szegény jó Móra Ferenccel

4 itt Gyomán, s egy-két szegedi beszélgetésem is. Olvastam Illyésnél néhány utalást az Önnel való találkozására is, s erről eszembe jutott sok minden, amiről Várkonyban beszélgettünk. így éreztem már vagy egy hete, hogy Önnek írjak. Hátha Ön másként látja a dolgokat, hátha Önben több a bizakodás és a hit, s hátha talán az évek mégis másként fordították a dolgokat, hátha az ottani helyzet sem olyan rossz, mint ahogy Ön valamikor jósolta. - Bárha erre nem lehet sok a remény. Talán az is hozzájárult mostani lelkiállapotomhoz, hogy olyasmi következett be, amit sohase gondoltam volna lehetségesnek. Megalakult itt ugyanis ezekben a hetekben a Volksbund helyi szervezete. - Tudnia kell, hogy (az 1930. évi népszámlálás szerint) Gyomának 12.244 lakosa van. Ebből evangélikus vallású volt 1132, akik Mezőberényből idevándorolt svábok, kivéve néhány indigénát. A népszámláláskor, 1930-ban, német anyanyelvűnek vallotta magát 257, akik között szintén lehet néhány indigéna. És most egyszerre ilyen szervezkedés kezdődik. Talán tudja Ön, hogy bizonyos fajta szervezkedésnek régen központja már Mezőberény itt a szomszédban. Ott 1930-ban 14.410 lakosból 8391 volt magyar, 2197 német és 3809 tót anyanyelvű. Most az ottani szervezkedés leveti lassanként régi jellegét, és más színt vált. Onnan járnak át ide fiatal agitátorok, és szervezik a mozgalmat, amelyet az idősebb generáció erősen ellenez, és ellenzi az evangélikus lelkész is. De úgy hallom, hogy ez a mozgalom Mezőberényben és pl. Tótkomlóson is igen erős visszhangot váltott ki a tótok körében, akik most mindenre jogot formálnak, amit a németek követelnek. Azt beszélik a községben, hogy innen több fiatalember jelentkezett a német hadseregbe, s ezeknek le kellett mondani a magyar állampolgárságról is. Van itt egy magyar szabómester, akinek a felesége a szüleivel Grác környékéről vándorolt ide, kis foltozó suszterek itt az asszony szülei. S bár régi gyomai magyar családból származik a szabómester, most a fiuk is jelentkezett. Ügy hallom, hogy mindez igen nagy megdöbbenést váltott ki az itteni lakosság körében. Engem, őszintén megírom, nagyon súlyosan érintett ez. Csak keveseket ismerek az itteni svábok közül, mert a falu túlsó sarkában elég zárt közösségben élnek, de van közöttük egypár kisiparos, akikkel néha dolgom van, s akik igen derék emberek. A nyomdában is vannak munkásnők arról a környékről. Ezek ma is elítélik ezt a szervezkedést, és őszintén kijelentik, hogy ők magyarnak érzik magukat. - A fiatalok között van sikere a mozgalomnak, de hallottam olyat is, hogy akadt középkorú gazda, igen jómódú ember is néhány, aki odaállott. Tudom, hogy az ilyen jelenségeket nem szabad túl komolyan venni, s meg is értem, ha ennek vannak belső rugói is, hiszen az idők annyi minden iránt vertek megértést belénk, de mégis - nem voltam erre felkészülve. Nem hittem volna, hogy itt, az ország kellős közepén lehetséges legyen ilyesmi. Kérem, kezelje ezeket a dolgokat bizalmasan, nem jó az ilyesmiről beszélni sem, írni meg éppen nem. - Már vagy harmadik levelet kezdtem el írni erről, s széttéptem. Hiszen azt sem hiszem, hogy mostani lelkiállapotomnak csak ez lenne az okozója. Nyilván sok mindenből tevődik ez össze. Fáj és hiányzik az is, hogy talán hosszú időre nem foglalkozhatom kiadással, kiadási tervekkel sem. Vannak ennek mindenféle okai, el sem kezdem, hogy felvonultassam ezeket, de talán a legfőbb oka ennek az, hogy nem tudok már hinni ebben sem. Ha megállok néha a 8000 kötet könyvem között, amelyekhez úgy hozzá voltam nőve, sokszor azt érzem, hogy megcsaltak a könyvek is. Érdekes, hogy milyen kicsiny is az ember, és mennyire nem 180