Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

zadi Cochin-betűvel van nyomva. Ez nem nyomdai betűt rekonstruál, hanem azt a betűt, amellyel a két Cochin (apa és fiú) 1 rézmetszeteinek aláírását csinálta, illetve helyesebben nem az aláírását, hanem a szövegét. A gravírozó véső adja ezeknek a betűknek szálkás l'ellegét. A másik betű ugyanaz a Bodoni, amellyel a Szabó Lőrinc Te meg a világ-ja ké­szült. Az ön véleménye nagyon hízelgő erről a könyvről, én is nagyon szeretem azt a könyvet, de végeredményben nagyon szomorú ez az ítélet. Nem tudom, ismeri-e azt a cikket, amelyet az 1928. évi Bibliophil Évkönyvben írtam „A tipográfia és a könyvművé­szet határai" címen. 2 Ebben megírtam, mit tartok egy korrektül megcsinált könyvnél an­nak a minimális határnak, amelyen túl kezdődik a könyvművészet. Ügy érzem, hogy az említett könyvben csak ennek a minimale Forderungnek 3 tettem eleget, hiszen valóság­gal alázattal kerültem el benne mindent, amit művészi alakításnak neveznék, hanem csak egy, a célnak megfelelő, anyagszerű és korrekt tipográfiára törekedtem, amelynek szük­ségszerűen szépnek is kell lenni. Szomorú, hogy ez nálunk már ekkora érdem ... Most vettem különben egy csomó régi könyvet megint. Van közöttük egy philosophiai műszó­tár, a múlt század elejéről, az Egyetemi Nyomda csinálta. Művészi szempontból mindaz benne van, amit ez a Szabó Lőrinc-kötet képvisel, tehát már éppen száz év előtt is tudtak annyit a magyar tipográfusok, s nyilván szerényebbek voltak annál, hogy ezt már művészi teljesítménynek tekintsék. Hanem aztán tartalmilag tele van ez a műszótár a legérdekesebb naivitásokkal és a legnagyobb marhaságokkal, nyelvújítási furcsaságokkal. Kedves olvas­mány. ­Amit a hasbeszédről ír, abban igaza van, nyilván, mert nem nagyon tud engem sem érdekelni. Talán tünet az is, sőt egész bizonyosan az, hogy tele van a házam olyan köny­vekkel, amelyek a magyarságot akarják nekem megmagyarázni. Egy sorozathoz kéretlenül is jutottam. De ez nem von le abból semmit, hogy a Kodály cikke csakugyan gyönyörű, és valósággal cselekedet. Abban ugyan nincsen halandzsa semmi. Bizony a tavaszt én is nagyon várom, pedig annyi lesz a dolgom, hogy akkor is nyilván csak az ablakon keresztül nézem majd a kinti napsütést. Bizony, jó lenne elmenni arra a vidékre. Amikor arra jártam, kevesebbet láttam belőle, mint szerettem volna. Annyit be­szélgettünk, hogy a falura rá se került a sor. Pedig ezen a nyáron, ha egyáltalában elmoz­dulhatok, inkább az északi végekre szeretnék menni a gyerekekkel. - De remélem, hogy mégiscsak találkozunk, mégpedig a mainál boldogabb és szebb időkben. Még egyszer na­gyon köszönöm kedves válaszát, és ma írok a három nótáriusnak, hátha kaphatok tőlük valamit. Minden jót kíván az ön régi híve és barátja [Kner Imre] Gépirati levélmásolat. 1 f. BML, XI. 9. Kner Nyomda ir. C/30. 204-205. 1 Cochin - francia rézmetsző család: id. Charles Nicolas Cochin (1688-1754), ifj. Charles Nicolas Cochin (1715-1790), s ez utóbbi anyja, Marie-Madeleine Horthemels, (1687-1774) szintén réz­metsző volt. - A Cochin-betűkkel nyomtatott könyv: Radnóti Miklós: Meredek út. (Lévayné­Haiman, 1982. I. 1.513.) 2 Kner Imre: A tipográfia és a könyvművészet határai. In: A Magyar Bibliophil Társaság évkönyve I. 1921-1928. Bp. 1928. 20-39. p. - Nagyobbrészt újraközölve: A könyv művészete 136-153. p. 3 minimale Forderungnak - minimális követelménynek 154

Next

/
Oldalképek
Tartalom