Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

másként nevelni, mint ezek szerint a szempontok szerint, mert mégiscsak - bár csak most leszek ötven éves - 37 éve már, hogy dolgozom a mesterségemben, sok dolognak közelférkőztem a lényegéhez, és ami ebből a lényegből következik, az érvényes akkor is, ha az idők átmeneti jelenségei másfelé mutatnak, s nem tudok a dolgok belső igazsága ellen állástfoglalni. Egy barátom szokta idézni egy német írónak azt a mondását, hogy „Bekanntlich haben die Chinesen keine Backenzähne"

1

. Ha az ember azzal kezdi a mondatot, hogy „bekanntlich", senki sem mer ellentmondani, de ettől abszurdumok mégsem válnak igazsággá. Ez az, amibe nem tudok belenyugodni. Most már annyit és oly régen beszélnek az emberek abszurdumokról, mint feltétlen igazságokról, hogy lehetetlen szembeszállni velük. Valósággal különböző nyelven beszélünk, különösen, ha gazdasági kérdésekről van szó. Már teljesen reménytelenné vált a vita is, ezt egyre jobban érzem, s csak attól rettegek, hogy egyszer majd a realitások úgy találják fejbekólintani a tisztelt társadalmat, hogy megint egy generáció arról koldul. Mert most csak „aprókat ütöget a fejére", mint Erdélyi Béla mondta, és ez, amint látjuk, nem elegendő. Nem untatom azonban tovább ezekkel a sirámokkal. Minden jót kívánok, és vagyok szeretettel régi híve és barátja [Kner Imre] Gépirati levélmásolat, 1 f. BML, XI. 9. Kner Nyomda ir. C/30. 198-199. 1 Bekanntlich haben die Chinesen keine Backenzähne - közismert, hogy a kínaiaknak nincs zápfoguk 93 Gyoma, 1940. február 13. Kedves Barátom! Egy szerénytelen kérésem volna. Van egy kis gyűjteményem különféle vidékekről való parasztkorsókból, amelyek kb. 12 méteres fronton végig vannak rakva a könyvespolcom tetején, a könyvtár két fala mentén. Néminemű hiányok miatt kellene ide pótlásként vagy 5-6 darab újabb korsó. Szeretnék azonban más színeket, mint az eddigiek, s arról a vidékről nemigen van nekem, de emlékszem, milyen gyönyörűeket láttam Önnél annak idején, írtam is akkoriban Mórágyra, de a főjegyző mást küldött, mint amiket kértem, nem értette a dolgot. Megkérdezem hát, nem tudna-e valakit vagy valakiket ajánlani, akinek írhatnék. Láttam Önnél sötétbarna alapú korsókat, amelyek gyönyörűek voltak, s olyan nemigen van nekem. Nem tudom, nem mosolyog-e ezen a kérésemen, hiszen sohase lehet tudni, hogy mikor pottyantanak ma le valamit az égből, ami majd 40 esztendő alatt gyűjtött könyveimet korsóstul-mindenestül megsemmisíti. De erre csak egyet felelhetek. Amikor, 1938 őszén, a legnagyobb volt az elkeseredés és a rémület zsidó körökben, s amikor nem tudhattuk, mi lesz velünk, Pesten egy társaságban Gyuri unokaöcsémmel

1 és tanítványommal félrehúzódva Bodoniról beszélgettünk. Valaki odajön és dühösen ránk szól: hogy lehet ilyenkor ilyesmivel foglalkozni? Amire Gyuri, akkor 24 éves korában, ezt felelte: ma csak örök érvényű dolgokkal lehet foglalkozni. 150