Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

85 [Zengővárkony], [i]939- 1/3Kedves Barátom, köszönöm a Nyúl-at

1

, a jókívánsággal együtt, amit szívből és tetézve viszonzok. A Nyúl egyébként nagyon tanulságos olvasmány a többségi elv diadalának idején, különösen végső strófája, bárcsak teljesülne.

2 Szeretettel Fülep Lajos Autográf, fekete tintával íródott. Képes levelezőlap a zengővárkonyi templom képével. Körbélyegzőjén: Pécsvárad 939 jan 3. 1 f. BML, XI. 9. Kner Nyomda ir. C/30. 187. 1 Turóczi-Trostler József: Nyúl éneke, mellyben a maga nyomorúságát sirattya, és ártatlanságát kinek-kinek eleibe adgya. Az ő maga tulajdon Nótájára. Ki-jött 1714. Esztendőben, és mostan nagyobb mulatságnak okáért újonnan ki-bocsáttatott — által. (Utószó Turóczi-Trostler József.) 19381 Kner. (Lévayné-Haiman, 1982. I. 1.515.) 2 A Nyúl énekének utolsó strófája: „Futásomban néked engedtem, Ha mit féltemben el-ejtettem, Jó Vadász, prédát nem fogtál Hanem holmi Nyúl szart láttál, Tiéd az! Tiéd az!" 86 Gyoma, 1939. január 5. Kedves Barátom! örülök, ha a küldött kis füzettel pár derűsebb percet szerezhettem. A küldött szép fotográfia azonban szomorúsággal töltött el. Aliért siettem el úgy onnan, amikor arra sem jutott időm, hogy megnézzem a falut, amelybe Zengőről jövet hátul a kertek alatt lopakodtam be. Nem láttam belőle csak annyit, amennyit a kocsiról menet láthattam. Mindig csak siettem, mindig csak bent ültem a nyomda falai között, minden erőmet, energiámat, időmet ennek az építésére - és most már vagy huszonöt esztendeje -, a megtartására szántam, ezért ... Közben elmúlt az élet, a maga sok szépségével, s nem jön vissza soha. Nem is sajnálom, nem érzem, hogy rosszul tettem, csak szomorú vagyok, és nem értem az egészet. Fenyő Miksa is Hebbelt idézte búcsúcikkében. „Ich verstehe die Welt nicht mehr..."

1 Azazhogy ez sem igaz. Mert értem. Hiszen pontosan tudjuk azokat a mulasztásokat és bűnöket, amelyek idáig vezettek, s amelyek ellen annyit küzdöttünk. Most azért üldöznek, mert ezek a problémák nincsenek megoldva, valamikor azért üldöztek, mert a megoldást sürgettük. Megírta vala ezt szépen Schöpflin Aladár is, de ez rajtunk mind nem segít. „Künn az világ haddal tele, de nem abba halunk bele, urak, asszonyságok!" Most azonban néhány napja a Dunántúlért rettegek, s emlékezem sok mindenre, amit Ön hiába kiáltott bele a pusztaságba ... Adjon Isten minden jót önnek, s minden jóakaratú embernek, a rosszakaratúaknak pe142