Sümegi György - Kőhegyi Mihály: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17. (Gyula, 1990)

Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

fér össze, de nem is érdekel. Hiszen már régen nem keresek összefüggést elvek és tények között. Egészen primitív, állati rettegés van bennem, bennem, aki annyi mindenféle viszonyok között vezettem ezt a kis hajót, és aki annyit kibírtam és helyreigazítottam. - Ismeretlen veszedelmek ellen védekezni nem lehet - a lelki felkészültség annyiban van bennem, hogy egyelőre higgadt és nyugodt vagyok külsőleg, s látszólag folytatom a munkámat, de már régen nem az azelőtti tempóval és biztonsággal, határozottsággal. Nem akarom önnel a vitát folytatni. Persze, hogy embertelennek látszik ama fiziológus állásfoglalása - de mit csináljon, amikor részben az emberek egészen hülye presztízsszempontjai, részben egy teljesen mesterséges viszonyok közé szorított, agyonirányított piac és termelés hihetetlenül egészségtelen kiőrlési és sütési módszert hozott létre. Ha beleavatkoztak a kenyérbe, akkor csak úgy lett volna szabad beleavatkozni, hogy mennél több hasznos részét mentse meg az ember számára a terménynek, s mennél olcsóbb kenyeret hozzon létre. De egy ráfizetéssel produkált búzából a drága és rossz kenyeret létrehozni csak természetes eredménye rnindannak, ami hosszú évek óta történik, s a fiziológus, aki tudja, hogy ez történt, s aki tudja azt, hogy mi pl. az a beri-beri, amit a rizshántolás hozott létre - amikor nem a kenyérről kérdezik, hanem izoláltan a cukor kérdését akarják „megoldani", nem mondhat mást, mint hogy az ilyen kenyér mellé a cukor méreg. Azzal az érdekeltséggel, amely ezt a kenyeret létrehozta, úgysem szállhat szembe. Ez azonban csak példa... Én azt látom, hogy a világ rohan a vesztébe, s elkeseredésében mi telhetvén tőle, nagyot üt botjával a zsidó fejére. Hogy ez az ütés engem eltalál, az bizonyos, mert sem pimaszság, sem élelmesség, sem romlottság nincsen bennem ahhoz, hogy egyes német zsidók módjára megtaláljam a kerülő utat. Csak az alatt a rövid idő alatt is, ami legutóbbi levelem óta eltelt, mi minden történt, ötvenoldalas közgazdasági rémregényt írhatnék önnek róla. Nem teszem ezt, s nem is vitatkozom tovább. Nem állok dogmatikus és elméleti alapon, de tisztán látom, hogy most azok, akik egy egészséges, emberséges, piacteremtő bérpolitika legfőbb megakadályozol voltak, akik hozzá nem értésből, rövidlátásból, talán legnagyobb többségükben jóhiszeműen legfőbb akadályozói voltak egy egészséges fejlődés útjára való rálépésnek, most egyszerre abszolút értetlenül, tájékozatlanul, a valódi lehetőségek ismerete nélkül akarnak mindent 24 óra alatt megváltoztatni, s ezzel egy olyan ár- és bérforradalmat fognak felidézni, amely alapjaiban rázza majd meg a társadalmat, s sokkal többet fog elpusztítani, mint amennyit alkothatna. Van itt egy orvoscsalád, A férfi részéről terhelt testvérek vannak, az asszony szintén orvosfamíliából származik, szintén terhelt családtagokkal. Az eredmény: egy törpe kislány, siralom ránézni. A férfi öccse gyerekkora óta gyengeelméjű. Kísérleteztek vele mindenféle módon, hogy a társadalom nyakába varrják, volt katona is, onnan is kitették persze. Amikor kiderült, hogy iskolába adni nem lehet, ide akarták adni inasnak, nem vállaltuk. Beadták a helybeli villanytelepre. Onnan hirtelen ki kellett tenni, mert egy óvatlan pillanatban nagy élvezettel kezdte egyszerre csavargatni a nagy kapcsolótábla összes csavarjait. Az Isten óvta meg a villanytelepet a katasztrófától ... Isten önnel, kedves Barátom! Jó karácsonyt kívánok, csendet és békességet. Nekem ugyan ki fog jutni ismét. Szinte félek attól a pillanattól, amikor a gyerekeim haza fognak érkezni, hiszen másnap ki fog derülni, mi lesz jaz új zsidótörvényben.

1 Nem pánik ez bennem, mert hiszen nem érzem magam még csak izgatottnak sem. Fásult vagyok, fantáziátlan,^nem látok és nem keresek kivezető utat, hülyén és bénultan csinálom tovább azt, amit eddig csináltam, miközben közeledik az ismeretlen veszedelem. Nem akarom 139